„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2014. április 2., szerda

A homlokán, vagy hun


Nagy hazugság, amit mondott, márminthogy a mi beszédünk nem jó, zagyvalék. Ezt a másik nyelvész is alátámasztotta, még ájuldozott is a gyönyörűségtől, szinte verte magát a földhöz attól, hogy a miénk-nyelv mennyire gazdag, tele van fantáziálással, olyanformán, mint a hogyishíjják, Pikázó, akinél a keblét a homlokán, vagy hun hordja a nő, de nagyon élvezetesen. Csakhogy ezt persze nem mindenki szeretné, ha igazából is így lenne. 

Az ellenben biztos, ebbe a nyelvbe is, amit mi beszélünk, kell egy-egy Arany Jani, hogy megírja a szuperman Toldi Miklóst, és ily módon, a nép fiaként megelőzze az amerikai filmipart, még a horrort is, meg a többit, beleértve a görög tragikákat és a zsidókat a bibliából. 

Mégis akadtak, akik tapsoltak neki, mert a taps nem kerül semmibe, elsősorban azoknak nem, akik úgy gondolják, a kapától kérgesebb lenne a tenyerük. 

Nincsenek megjegyzések: