Rovásírás: ahány ház, annyi szokás?

Amióta az ember lábra állt (kiegyenesedett), azóta „rója” útjait, a bűneit és a betűit. Ezen az ösvényen haladva mára odáig jutott, hogy önműködő gépei között azon kezdett el töprengeni, hogyan pörgesse fel most már gombnyomásra sem működő életét, hogyan tegye izgalmasabbá, bonyolultabbá s elviselhetetlenebbé. Szándéka tehát lezárni azt a korszakot, amelyen még azon agyalt, miként könnyítsen teendőin, sorsán. Ma tehát nem az a legfőbb kérdése, el tudják-e olvasni üzenetét a társai, hanem az, hogy merről merre lépkedve kommunikáljon velük? Jobbról balra, vagy fordítva? Ám mint a politikában, úgy a tudományos, gondolati szférában is képtelen zöld ágra vergődni, megtalálni a helyes megoldást. A vitázók mindenike kompromisszumra kívánja rávenni a másikat, saját álláspontjából viszont egy jottányit sem hajlandó engedni. A legbékítőbbnek az a vonulat tűnik, amelynek követői fenntartják: a magyar írásmódjának vonatkozásában is legyen, maradjon nyakas, vagyis független más népek szokásaitól (pl. az egyiptomi hagyományoktól!). És bár ők valóban az egyedi tulajdonságok megtartása mellett törnek lándzsát (pennát, pálcikát, avagy szálkát a konkurencia szemében), nem számolnak azzal, hogy ahány magyar, annyi elképzelés, igazság. Ha tehát abban fognak megállapodni, hogy ki-ki olyan irányba vezesse sorait, amerre lát, abból semmi jó nem fog származni.

Az alábbi megjegyzés egy levelezőlistán fogalmazódott meg, és mivel a rovásírás fejlődésének (megfejtésének) menetét illetően érdekesnek találom, a szerző nevének elhallgatásával bocsátom olvasásra, véleményezésre.

„(...)Betegesnek tartom, amikor más népek írásához akarják igazítani a rovásírást. Beteges, ha a balról-jobbra haladó latin íráshoz próbálják idomítani, ám az sem normális, ha azzal érvelnek, hogy azért ne írjunk a szokásos irányba, mert az „szemita jelleg”, vagyis az arabok, zsidók, berberek, etiópok, csádiak stb. írásmódja. Márpedig az ó-egyiptomi írás is szemita, s állítólag jobbról-balra, balról jobbra vagy fentről lefelé is vezethették. Következésképp: ha nem szabadna a szemitákkal egyforma írásirányt használnunk, akkor csak alulról fölfelé írhatnánk... :)

Ilyen szempontból szerintem a magyar nép független, úgy írhatunk, ahogyan akarunk, egyetlen idegen kultúrára sem kellene tekintettel lennünk. Hagyományaink ápolásakor károsnak tartom, ha fél szemmel másokat lesve helyezkedünk.

Szerintem az sem helyénvaló, amikor az ókori görög írástechnika ökörszántásait igyekeznek a rovásírásra ráerőszakolni, vagy amikor a latin-görög-cirill írás nagybetűit majmolják.

A rovásírás szabványosítása épp amiatt sikertelen már egy évtizede, mert az önjelölt szakértők nem a tradicionális, létező írás egységesítésére törekednek, hanem a szellemi örökséget félrelökve akarják megalkotni azt az ideális, utópisztikus írást, amely kielégíthetné a kutatók zavaros és összeférhetetlen vágyálmainak követelményeit. A viták tehát nem arról folynak, melyek a hagyományaink, hanem arról, milyen legyen a jövő írása.

Mindezt csak azért , mert ismét találtam egy új reformirányzatot az interneten:

http://wwwold.sztaki.hu/~smarton/erdely/rovas.htm Ennyit fűznék még hozzá: az emberi képzelőerő szinte kimeríthetetlen...

Remélem, a közeljövőben a magyargyűlölő nézetekkel együtt a mesterségesen gerjesztett majomparádé is vissza fog szorulni, s így végre lehetővé válik majd a rovásírás szabványosítása.”

Mára nincs több mondanivalóm. :)