Ilyen volt

Eger

Izgalmas, modern, mégis múltba tekintő. Egerben történt egy szép nyári délutánon, Gárdonyi mesés várában, ahonnan megpróbáltuk kiűzni a bubust. Őkegyelmét azonban csak önmagunkból sikerült eltávolítanunk, miután az erőd alagútszerű pincéjében elhelyezett korabeli szeizmográfok sehogyan sem akarták előrejelezni az ellenség közeledtét. Márpedig valamit tennünk kellett. Először a távcsövet teszteltük le, de semmi, aztán a kazamatákban futkorásztunk fejvesztve le s fel, végül a várbörtönben tájékozódtunk és töltődtünk, innen vergődtünk fel a páncélos brigádhoz, no meg a líceumi gyűjteményhez, amely nem tudni, hogyan és miért, ám az ágyúkhoz irányított, így hát muszáj volt lőnünk egyet a távolban fel nem tűnt törökre (s az egri hősök tiszteletére). Persze nem sikerült senkit megijesztenünk, semmit szétbombáznunk (azt hiszem, valójában nem is nagyon akaratunk ilyet tenni), csupán azt állapítottuk meg, hogy az egri az egyik legésszerűbben berendezett hazai múzeum. Benne (a még babázó kislánytól a fifikás világmegváltón keresztül a sorozatgyilkosig) bárki megtalálja a neki tetszőt, ezért ha végig járjuk a szabadon választható útvonalat, úgy lép át rajtunk a futó idő, hogy araszoló halandóként észre sem vesszük. A sok-sok szeretettel és szaktudással felkínált élmény kiváló, s a kilátás is az, mármint a mellvédről.

Egyébként is: Eger egész évben kiváló kulturális programokkal csábítja antik falai közé a turistákat (van is mit mutogatnia), a nívós koncertek, kiállítások egymást érik, unatkozni tehát a Bükk lábánál nem lehet. Az óváros rabul ejtő, a helyi vezetőség ugyanis éjt nappá téve a föld alól kerítette elő a felújításhoz, rekonstrukcióhoz szükséges pénzt. Gratula, köszönet nekik!

Szóval az épített régi Egerben (egyelőre) nem találok kifogásolnivalót, szinte el sem hiszem (hogy a magyarok zöme ocsmány tengerpartokon sütteti napokig a hasát, miközben...). Eljátszódtam viszont a gondolattal, otthon tudnám-e érezni magamat ezen a gyönyörű, az én historikus igényeimet és magas fokú elvárásaimat teljes mértékben kielégítő bortermelő dombvidéki településen, ha mondjuk itt lelném meg a számításaimat, ide kéne költöznöm. Nem tudom, a látottak és tapasztaltak alapján csupán abban vagyok biztos, hogy Dobóék és Bornemisszáék csodá(lato)s városában jól érezném magamat.