A jászkapitányok függő kertje (ahonnan még nagyon hosszú út vezet a függőkertig)

A magyar alföld... de forró tud lenni

Kapitányt elég gyakran választanak a Jászságban, noha a tisztség ma már jelképes, egy magasztos, de egyszerű** kitüntetés, nem úgy, mint volt évszázadokkal korábban, amikor még igen nehéz megpróbáltatásokat kellett kiállnia a pozícióba került, választott férfiembernek. Nő ugyanis nem lehetett kapitány, hivatalosan ma sem lehet, jóllehet a bejáratott háziasszonyi szorgos kezek elkelnének itt-ott.

Például a Jászkapitányok kertjében, a Zagyva-parton, a Riszner-sétány és a nyári színpad szomszédságában, ahol egyre nehezebb a rálátásunk az egykoron példával élen járt magyarokra, akikre, gondolom, korábban, amikor még nem ért térdig a fű, a bozót, egy-egy terméskőre rögzített bronztábla emlékeztetett. Sajnos erre is már csak következtetni lehet, a plakettek egyikét-másikát ugyanis elnyelte a föld, maradt a buja természet, ami önmagában nem zavaró, de szégyenfoltja a felmenőire gyakran büszke közösségnek.

** több kiadással, mint haszonnal járó
* Köszönöm, hogy időközben valaki fűnyírót ragadott, elvégezte a dolgát.