A sárkányok maradhatnak

A Cafkára valahogy többen is rápattantak, bicajra, úgy érzem, kevesebben fognak. Ez az élet rendje. Mert aki Cafka, az mindent utál, mindenekelőtt az életminőségén rontó dolgokra hajazó apróságokat. Aztán az egyre nagyobb ízék gyűlöletével folytatja, s végül eljut a bringákhoz. Valami ilyesmire gyanakszom, hisz mi másért tiltanák ki a kerékpárokat abból a lépcsőházból, ahol naponta egy-két személy jár le- s föl, az az egy vagy kettő is többnyire én vagyok, a tulaj? Ha tehát valakinek érdekében állna betolnia járművét a konyhába, az elsősorban én lennék, mégpedig attól való félelmemben, hogy mire hazaérek a melóból, vagy mire reggel felébredek, már elvitték a házból, esetleg korláttal, lépcsőkkel és lépcsőházzal együtt, ha másként nem sikerült. Erre ugyan még nem volt példa, de voltak példák ennél már nehezebben végrehajtható tettekre is. 

No de hát a bicaj meg sem nyikkan, nem ellenkezik, nem nyújtja ki a nyelvét, esetleg annyit tehet, hogy a másodikról magával rántja a mélybe az illetőt, aki reá merészeli tenni piszkos kezeit. 

De hát a kisállat! 

A kisállat az említettnél sokkal durvább dolgokra is képes. Például a sebek nyalogatására, ami egyesek szerint rettenetesen undorító egy szokás. Utóbbiak állítják azt is, hogy a benyalás csak akkor igazán élvezetes és elfogadható, ha legfeljebb valamelyik nagy jószág javára történik. Legyen az birka, koca, disznó, tehén, bika. A lovakat nem bántjuk, mert a ló nem csupán nagy, de okos is, tehát jó nagyokat képes rúgni és harapni azokon, akik megérdemlik. 

Következésképp: ha lovat nem is, de kisállatot úgyszintén tilos lett bevinni a lépcsőházba (különben nem értem, miként, azaz hol jutna be a lakásba? Az ablakon át, mint a zongora? 

S ha már a zongorát is szóba hoztam: a hangszereket és zenegépeket, a dobokat, tubákat, oroszlánokat, libákat, jégszekrényeket, porszívókat, illetve a vénlányokat miért nem tiltják ki? Hangosabb, zavaróbb náluk nem nagyon lehet senki-semmi, kivéve a házmestert és csapatát, akiknek közösen, gruppban lehetett rossz napjuk, amikor mindenre, ami kellemes, összhangban mondtak nemet az ominózus lakótársulási gyűlésen. Van az ilyeneknek életük?)  

Ám létezik egy örvendetes hozama is a harcvonalak megrajzolásának: most az egyszer ugyanis összefogott egy maroknyi ember, nevezzük őket bringásoknak, bár nem teljesen azok, vagyis nem a szó szoros értelmében sportolók. A félreértések kiküszöbölése végett persze pontosítani szükséges, hogy egy másik maroknyi ember ellen. Ami javít az állásokon, hogy az erők a rossz ellen egyesültek.)