Milyen az a házasság, amelyiket arcrezdülés nélkül irányítja
az anyós, dörmögi szét az após? Elmentünk, hogy meghallgassuk, megnézzük. Az
aktuális helyzetről március 23-án Pindroch Csaba tartott előadást a Gyulai
Várszínház Kamaratermében.
A színművész elmondása szerint az ilyen frigy eléggé
hétköznapi. A javíthatatlanul romantikus alkat nem is érti. Hogyan is
magyarázhatná el különösebb hangszínváltás nélkül, vagy éppen ellenkezőleg,
erősen gesztikulálva a nősülni készülő Antinak, mire számítson. Vagyis, hogy
túl sok jóra egyáltalán ne. Csak a menyasszonyt szeresse, de azt nagyon,
anyóson-apóson át. A barát végül megkíméli Antit, nem áll elé, nem inti le.
Marad a monológ, a fotel, amelyből néha biztosan megnéz egy-egy szerelmes
filmet a tévében, és marad az őskori barlangrajz is a háttérben. Hát ebből a
primitív világból, úgy tűnik, sosem fogunk kilábalni.
Ebben a férfiasan berendezett szobában beszélik le a nézőt a
házasság szentségéről, miután az összes olyan negatív jelzővel ellátják,
amelyekkel már valamennyien találkoztunk. A kimondott közhelyek azonban nem
maradnak fent a színpadon, hanem úgy, ahogyan vannak, rázúdulnak a nézőre,
szinte maguk alá temetik a néma, statisztáló szemlélőt. Talán szerencsés lett
volna előtte elolvasni Sebes T. Attila (polgári nevén Sebestyén Elemér, álnevén
Anthony Grey) Segítség, megnősültem! című regényét ahhoz, hogy felfogjuk a
merénylet üzenetét. Mert eldönthetetlen, hogy akkor mégis mi lenne nekünk a
legjobb: a házasság, vagy a házasságon kívüli egyéjszakás kalandozás.
Tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése