Kedves barátném!
Hát tudd meg,
borzasztóan felháborodtam! Képzeld, itt volt nemrég a Nemzetközi Nőnap, amely
néhány éve avval a bájos szokással jár, hogy a nagyon gáláns úriemberek
meglepik egy kis ajándékkal a kedvesüket. Biztosan hozzátok is bekérezkedett
már ez a nemes hagyomány. Kérlek szépen, már korán reggel felkelten, annyira
izgultam, és vártam, hogy Lajos felköszöntsön, és hozzon nekem legalább egy
szál virágot. Rá voltam készülve, hogy megteszi. Még egy finom zserbót is
sütöttem hajnalban, hogy legyen, amivel megkínáljam. A frizurámat is rendbe
szedtem, kicsinosítottam magamat, rúzs, körömlakk, gyöngysor, szóval készültem.
És vártam, és vártam, és nem jött.
Tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése