Medveember
Berman hitt abban, hogy élete medvelét, mert ő valójában egy Bear-man.
És erről fényképet is készített.
Ha medveember éppen nem is volt, kétarcú, kétstílű mindenképp. Nagyon
kevés felvétel készült róla, ám a megmaradtak ilyennek mutatják. Elegáns,
divatos férfinak, akin jól áll a modern szabású kabát és a kalap. Tartása
fegyelmezett, egészében véve pedig úgy fest, mintha abban a pillanatban lépett
volna ki valamelyik lapból, egyik kezét zsebre vágja, a másikban pedig egy
Contessa-Nettel-gépet óv, tart, ölel. Vagy pedig éppen ellenkezőleg, bakancsban
és elnyűtt kopott pulóverben áll a kamera mögött, onnan kattintgat, lő, rögzít
a fényképezőjével.
A korabeli közfelfogás és az utólagos értelmezés szerint Iosif Berman
ízig-vérig városi ember, művészlélek, akire falun mindig furán néznek. Hiába a
szakadt ruha, munka közben a csapzott arc, elfoglaltsága miatt a sártenger
közepén mindvégig csodabogárnak számít. A paraszt nem fogadja be, a városi
pedig nem igazán tud mit kezdeni vele.
Visszaemlékezések utalnak arra, hogy született vadásztermészet volt,
folyton lesben állt, mindig várta a legmegfelelőbb pillanatot. Viszont sosem
gyilkolt, életet nem oltott ki, inkább maga szolgált céltáblaként. Fotóit saját
kezűleg dolgozta ki, képes volt éjjeleken át bíbelődni, vacakolni a
sötétkamrában. Amíg a fotó tökéletes nem lett, addig maradt talpon.
Tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése