Jól hazudnak a pestiek, mert elhittük
Habkönnyű
vígjátékkal kedveskedett a gyulai közönségnek március 9-én a Turay Ida Színház
társulata. Nem hazudunk, amikor kijelentjük: a közönség jól szórakozott, és ez
a lényeg.
Nem bocsátkozunk
részletekbe azt illetően, miről szólt a Gyulára is elhozott Hazudni tudni kell!
című vígjáték, hisz aki valóban kíváncsi volt a darabra, ott volt a csütörtök
esti előadáson. Mondhatnók, elég sokan meg is jelentek, közel félezren. És
mindnyájan jól szórakoztak.
Felvetődik tehát
a kérdés, mit tud annyira jól a két világháború közti korszak színműirodalma,
hogy közel három órán át képes távol tartani az izgalmas mobilapplikációktól az
izgatott modern embert? A darab ugyanis a 20. század első évtizedeinek
látszólag mézédes világát idézi fel, az akkori társadalom ma már banálisnak
számító, elcsépeltnek tűnő poénjait tolmácsolja. Valószínűleg tudatos döntés
volt a budapesti teátrum részéről, hogy a szöveget nem íratta át korunk
nyelvére, s a díszlettel, a kosztümökkel és a játékmodorral sem idomult hozzá a
21. századi minimalizmushoz. Amit csütörtök este láttunk a művelődési házban,
semmiben sem különbözött attól, amin a száz évvel előttünk élők mosolyogtak a
párizsi színházakban. Idősíkokon átlépve (most az egyszer) belebújhattunk a
bőrükbe, velük együtt nevethettünk azon, hogy Suzy Flute színművésznő
előrehaladott kora ellenére még mindig fiatal leányzóként rázza a ronygot, a
nem éppen csitri szobalány nagyobb jelentőséget tulajdonít magának a
kelleténél, ezért pofátlanul becsapja, átveri a munkaadóját. Kuncoghattunk azon
is, hogy az éttermet, ahol nagy lebukás és leleplezés történik, Csacska
Macskának hívják (persze csak a magyar fordításban), hogy a menynek való egy
bohókásan jópofa-jóforma szöszi, s természetesen azon is heherészhettünk, hogy
a kisasszony édesapja pont az ő édesanyját csalja meg a parókás dívával, amiből
aztán egész bonyodalom kerekedik. És ott van még a törött kínai vázába
kapaszkodó engedelmes kisfiú is, aki persze már nagyfiú, hisz nősülni készül,
és akin most mi is röhögtünk, éppúgy mulattunk, mint a párizsi kabarék hajdani
bérletesei.
Tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése