Megrajzolta időtlen vallomásait

László Ákosnak nyílt kiállítása a gyulai művelődési ház földszinti galériájában

A grafikusművész Egy idős képíró vallomásai. Vonalak, versek, variációk… című tárlatát dr. Párducz László, a Pándy Kálmán kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának vezető főorvosa nyitotta meg április 27-én, csütörtök délután. A tárlat május 24-ig díjtalanul tekinthető meg.

– A festészet tudománya a ponttal kezdődik, majd a vonal következik. A sík a harmadik, a negyedik pedig a test, amit a síkok palástja fed. Ez a Leonardo da Vinci-idézet lehetne a tárlat központi gondolata – mondta Párducz László megnyitóbeszédében. A főorvos ezzel Ady Endre Egy néhai költő című versével is megteremtette a kapcsolatot. A költeményt Baranyai Tamás, a Gyulai Művészklub egyik alapítója olvasta fel annak a megállapodásnak köszönhetően, amely a kiállító és a kiállítást a közönség figyelmébe ajánló két barát között született. László Ákos ezúttal ugyan nem Ady-verset kért, de egyáltalán nem bánta, hogy elhangzott. Úgy vélte, Ady sorai hitelesen értelmezik képeit. Ő maga Heltai Jenő Dalával válaszolt orvosbarátjának.

László Ákosnak nem ez az első bemutatkozása Gyulán. Előző grafikai válogatásáról szintén Párducz László beszélt a gyulai vár borozójában néhány évvel ezelőtt. Debrecenben ismerték meg egymást, és azóta mindig kap az alkotótól egy-egy verset. Találkozásuk szükségszerű volt, és megalapozta szellemi értékeken nyugvó viszonyukat. Párducz László úgy vélte, Ákos barátja művészetét leginkább a mélységes humanizmus jellemzi, amely tiszteletet és alázatot jelent a sors iránt. Vonalainak variációiban az elmúlás fogalmazódik meg, vallomásaiban belső igazságok vetítődnek ki a külvilágba.

Az Erkel Ferenc Művelődési Központ által szervezett kiállítás költői gyűjteménye kiválóan illusztrálja, mennyire gazdag lehet az irodalmi és képzőművészeti összefonódások tárháza. A művész az 1960-as években alakította ki egyéni stílusát: a fekete-fehér művek helyett gazdag színezésű, összefogott szerkezetű és finom vonalvezetésű grafikák kerültek ki keze alól. Lapjain mindazt összegyűjtötte, ami az emberi értékrendet illetően jelentősnek tűnt számára. Munkája során Kondor Bélához is mindig vissza-visszanyúlt. Kondor volt ugyanis a magyar képzőművészetben az, akiben a költő és a festő elválaszthatatlanul összefonódott. Kép- és költeményalkotásban működése mindvégig azonos ihletettséghez, erőhöz jutott, hisz a strófafaragó és az ecsetkezelő benne nemcsak hogy kiegészítette, hanem még feltételezte is egymást. Ugyanezt a szerepvállalást tükrözik László Ákos rajzai is.

A kiállító 1940-ben született Budapesten. Egy véletlen folytán négy hónapos korában Nagyváradra került nagyszüleihez. Itt járt iskolába, itt nőtt fel, így a holnaposok városa, a Pece-parti Párizs alapjaiban határozhatta meg hivatásának kibontakozását. A kolozsvári képzőművészeti egyetemet 1963-ban végezte el Kádár Tibor és Feszt László irányítása mellett, kiállítóművészként ekkortól ismert. Debrecenbe 1982-be települt át. Kezdetben könnyen dekódolható templom- és tanyaképekkel jelentkezett, majd kisebb kitérőket tett, és eljutott az absztrakcióig. Díjai közül a Holló László- és a Csokonai-díjat tartja a legértékesebbnek. Művészete tipikusan magyar, csöndesen tragikus és meghatóan sorsfeltáró. 

Tovább...