Névadás

Kund a kórház falának támaszkodva gondolkodott azon, milyen nevet adjon születendő lányának. Olyan nevet keresett, amellyel a lány majd befuthat, ha nagy lesz. Olyan nevet, amely fényes karriert biztosíthat számára. Gondtalan életet, gazdag, tisztességes férjet, jó állást. Olyan nevet, amilyet csak ő fog viselni az egész városban. Előkelő hangzásút, uralkodónőit, hisz az ő leszármazottját nem hívhatják Erzsikének. Egy menedzser adjon magára, vélte. Eszébe jutott a Kunigunda, a Dzsenifer, a Szandra, a Gertrúd, a Gerda és a Szilvia is, csupán az Emőke nem jutott eszébe, így az újszülöttet a vajúdó feleség számbeli fölénybe kerekedett családja nevezte el Ibolyának, mondván, a babának olyan név kell, amelynek nincs se szlovák, se román, se szerb megfelelője, s még szép, nőies is. A család ekkor még nem tudta, hogy bizony az Ibolyának is van szlovák, román és szerb megfelelője, sőt, még az Enikőnek is. 

Mindezt Kund sem tudta, de őt ez nem is érdekelte, mégis elment a kedve az egész élettől, iszonyatosan szerencsétlennek kezdte érezni magát.

Hogy mit tett ezt követően Kund, azt az olvasók bizonyára kitalálják*. 

*Őszintén megmondom, lusta** voltam továbbgondolni. 

**nem volt időm

***De mivel ez egy folyamatosan frissülő blog, bárki folytathatja****.
****Kérem, csak az folytassa, akinek van hozzá tehetsége*****.
*****: vagyis ő(k)