Reggeli

Sokaknak a napilap ugrik be hirtelen, ha meghallják ezt a szót. Másoknak - így nekem is - a reggeli. A joghurt és a joghurt. Mert felébredsz, nagy nehezen kilépsz a meleg takaró alól, aztán irány a konyha. Nem, előbb a fürdőbe fordulsz be, de tényleg. A konyhában már meg is tudsz állni két lábon, majd mélyen elmerengeni afölött, mitől vagy ennyire kimerült, hisz nem is vacakoltál hajnalig. Jó na, a lefekvés lelkileg eléggé fájdalmas szokott lenni*. De mivel már kezdesz hozzászokni, hogy ennél jobb sajnos már nem lesz, megpróbálod kinyitni a hűtőt, hogy harapjál is valamit az obligát feketék (kávé, tea) után.  

Hát van miből választani. Van rózsaszín joghurt és van narancssárga joghurt. Végül a joghurtot választod. 

A kávéval ugyanígy jársz. Van tejes és van tejes. Végül a tejest választod. 

A tea már kétféle: citromos és édes. Végül az édest választod, de a másikból kilopod a citromot, hogy fanyalogjál is egy kicsit, bemelegíts' a munkahelyi hangulatra.

Miután minden ehetőt és ihatót kivégeztél, nem marad más hátra, mint a sminkelés, ám ezúttal úgy döntesz, inkább a tornával folytatod, a képed ráér. 

És nyolcig talán még az öltözködés is belefér a programodba, mert a bababőröd ezúttal elsőbbséget élvez, elvégre fiatal vagy még, és szép, noha nagyon fiatal már nem nagyon vagy, a szépség látszatát viszont fenn kell tartani. 

A joghurt maradékát majd kinyalatod uzsonnára**. 

*sokszor szinte vágyod, hogy fizikailag is érezd

**útközben pedig folyton arra gondolsz, mekkorát tudnál zabálni, s mennyire jól esne