Bejegyzések
Hogy ki volt Ho Si Minh, a felvilágosult, eredeti nevén Nguyễn Sinh Cung? Pontosan én sem tudnám megmondani, ha nem néztem volna utána. Most viszont örömmel tájékoztathatom Önöket is, hogy ő volt a vietnami nemzeti mozgalom vezéralakja, 1954-től 1969-ig Észak-Vietnam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke s miniszterelnöke. Ez tényleg szép teljesítmény – lenne, ha a kijelentésnek minden betűje a valóságot tükrözné.
Ám igazából ő Nguyen Tat Thanh volt (talán így már ismerősebb), és egy szegény tanító fiaként látta meg a napvilágot 1890-ben. Ifjúkorát nagy ínségben és szegénységben élte le, konfuciánus nevelést kapott, és elvégzett egy franciák által fenntartott gimnáziumot. De amint tudott, elmenekült hazájából. Három évig egy frank gőzösön tengerészkedett, 1915-től pedig két évig Londonban, majd Franciaországban élt. Dolgozott kertészként, pincérként, fotósként és kazánfűtőként. Párizsban kommunistákkal került kapcsolatba, utána Moszkvába került. 1925-ben az ő irányításával alakult meg Kínában a Vietnami Forradalmi Ifjúsági Liga, majd 1930-ban a Vietnami Kommunista Párt, amelynek nevét később Indokínai Kommunista Pártra változtatták. Vietnamban halálra ítélték, letartóztatták – előbb a britek, aztán a kínaiak –, de megmenekült. 1941-től odahaza harcolt a japánok ellen. 1945. szeptember 2-án Hanoiban hatalmas tömeg előtt jelentette be a független Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulását. Ezt követően tört ki az Indokínai háború, amelyet Vietnam megnyert, ezért az ország kikiálthatta függetlenségét. Ho apó pedig, mint a tündérmesékben, végül üvegkoporsóba került, és mauzóleumba. Ma is ott van, ha hihetünk az írásoknak.
Ho Si Minh élettörténetének csodálatos íve azonban teljesen jelentéktelen ahhoz képest, hogy főiskolát neveztek el róla. S hol másutt? Hát Egerben! Hisz egy katolikus magyarországi városban szent életű egyházi emberről elvégre nem lehetett, és továbbra sem tanácsos tanodát elnevezni. Így jött be a képbe az alacsony rendű s rangú, de sokoldalú vietnami lázadó, aki kertész, pincér, fotós és kazánfűtő volt egy személyben, ennélfogva az ifjúság, mégpedig a pedagógusnak szánt totalitárius fiatalság példaképévé emelkedett. Gazdag és sokszínű munkásságára összpontosítva el tudom képzelni, mikre tanították a Heves megyei képzőbe felvett, politikailag és származástanilag megfelelőnek talált ifjoncokat. Gondolom kertészkedésre, pincérkedésre, fotózásra s kazánfűtésre, de mindezen nemes tudományok mellett betekintést nyerhettek a vietnami harcművészetekbe is – a kommunista filozófia s ideológia mellett – és mintegy kiegészítéseként.
Imigyen lett Magyarországnak sok pici hosiminhje (mintegy megelőlegezve a koreai s a kínai bevonulást).
Uram bocsá’!, mert nem szeretném, ha bárki is sértve érezné magát azok közül, akik eme keletiesen diktatórikus intézmény falai között okultak akkoriban. Nem kizárt ugyanis, hogy összes vacka s nyavalyája ellenére tartósabb fejtágítást biztosított, mint napjaink néhány keresztény egyeteme, DE… Ám pont az ártatlanságával szembeni fenntartásokra alapozva gondolom a következőket: az érintettek, ha nem muszáj, ne aggassanak magunkra olyanféle hangzatos címeket és titulusokat, amiket a múltból vonszolnak magukkal, és főleg, ne kérkedjenek velük, ne seperjenek el útjukból mindenkit, aki nem a múltból való, sőt, könyörögve kérem, ne bántsák azokat, akiknek Ho Si Minh tanításaira nem futotta (ebből-abból), s azokat sem, akik csak később kerültek képbe, mert mindettől (és tőle, nevezetesen Ho elvtárstól) abszolút független, kinek mekkora hosszúra nő meg idővel a nyelve.
Vagy mégsem, tévednék talán?
(Ó, én bárgyú alak, ami vagyok, hogy már megint majdnem elszóltam magamat.)
11 megjegyzés:
Érdekes, itt Romániában a nemzeti vonal érvényesítése megakadályozta, hogy az ilyen külfőldi komcsi nagykutyákról valamilyen intézményt elnevezzenek. Mi több, emlékszem, hogy a nagyváradi tisztán magyar középiskolában még Ernesto Che Gevara képét is le kellett venni a faliújságról.
De hogy került oda? - ez a kérdés! Csak nem? ;)
A 70-es években népszerű volt a fiatalok körében és Citromka készített egy portrét és azt tette ki.
Pontosítok:Guevara (És nem Gevara), szóval, amikor a képet a bukaresti pacák meglátta, emlékeztetett, hogy nekünk is vannak forradalmáraink, azokat kell felmutatni a fiataloknak.
S így kenték a falra Moghioroşt a mogyoróival (v. a mogyorós Moghioroşt - kész nyelvtörő!).
Élvezem, amikor határtalan lelkesedéssel, önbizalommal tévedhetetlen véleményt mondasz ki egy emberről(ez esetben Ho Si Minh-ről)
Nem tudom emlékszel-e, de Temesváron is elég sok vietnami diák tanult. Egyik sem volt közvetlen kollégám, de különben sem lehetett ilyesmiről beszélgetni velük, és nem csak a hiányos román nyelvtudásuk miatt...
Így nem ismerem az emberek ( a vietnamiak ) véleményét a fent említett személyről. De amint te említetted többek között ő kiáltotta ki a Vietnam függetlenségét.. Az, hogy az Egri főiskolának mi köze volt hozzá ? Azt az akkori politikai rendszer elvtársainak a gondolatmenetéből lehetne kibányászni, de az is lehet kicsit Észak-keletebbre született az ötlet. Nem az egyetlen hülyeség, s nem is a legnagyobb amit akkoriban elkövettek. Nos egy ország függetlenségének a kikiáltója - "az alacsony rendű s rangú, de sokoldalú vietnami lázadó, aki kertész, pincér, fotós és kazánfűtő volt egy személyben", (egyesek szerint iskolaigazgató is) - nem hiszem hogy tévedek, de igencsak lefitymálóan vélekedsz róla... Nos most képzeld el ha valahol Kossuthról írna hasonló stílusban valaki... Nekem nem tetszene...
Kedves kb. (?)!
Nekem sem tetszik, ha Kossuthot egy kalap alatt említik egy kommunistával. Főként, ha magyarul író névtelen teszi ezt. Szerencsére ezzel nem vagyok egyedül.
Az egri eset groteszk, nekem meg az a dolgom, hogy rávilágítsak az efféle visszásságokra.
Úgy érezm, magának elsősorban velem van baja, kötekedni akart, nem pedig azzal, hogy lefitymálóan vélekedtem egy vietnámi népsanyargatóról, aki milliókat tiport sárba, tett tönkre. Ha viszont tényleg őt sajnálja, s őt veszi védelmébe, Ho apót, hozzászólásának ez volt a célja, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy bajok vannak az erkölcsi értékrendjével. Mert az emberséges bánásmódnál, a jónál semmi sem előbbre való. Nemde?
Azt hiszem, nincs min vitatkozzunk...
Nincs, mert már meghalt.
(Csak másképp, mint Mátyás király, aki igazságos volt. )
Ez butaság, mert a képen nem Ho Shi Minh holtteste látható, hanem egy vietnami asszony múmiája.
Természetesen Ho Shi Minh bebalzsamozott holtteste is megtalálható Vietnam-ban, de ez nem az.
Megjegyzés küldése