Újból Megafrász

Én meg csak ismételni tudom önmagamat: Kökény Attila képtelen levetkőzni bisztróénekesi mivoltát. Pedig igencsak megpróbáltak átverni azzal, hogy mellé állították a világ egyik legelismertebb operadíváját, a családapa ezúttal is megbukott. Hisz hiába fényezték ki, s adtak a szájába egy valóban népszerű, szó szerint fülbemászó, s ezáltal kotta nélkül is könnyen begyakorolható mediterrán melódiát, ő ismét szégyent vallott. Láttam az arcán és teljes mivoltán, mekkora erőfeszítést jelent számára a nóta interpretálása. Márpedig aki ennyire kínlódik dalolás közben, mégsem találja el a hangokat, az nem színpadra való. Legalábbis nem nagyszínpadokra.

Ilyen tekintetben Reni sem okozott csalódást, újból hozta régi formáját: izgő-mozgó-rezgő popójával egy hétre jóllakatta az éhes férfitekinteteket, ám produkciója ennyiben ki is merült. Ja: ezúttal elfogadható frizurát varázsoltak a fejére, s örülhettünk, hogy azért pozitív változásokra is képesek a só (show) arculattervezői.

Ezek után jöttek csak a többiek... András, aki érezhetően rosszallta, hogy kitoltak vele, s Madonna helyett csupán egy „mindentudó” ex-megasztárt, Gáspár Lacit rendeltek mellé. Yvette-t megint kiöltöztették, illetve leöltöztették a pódiumról, Melindát pedig Feke Pali segedelmével beimplantálták a nép testéből fondorlatosan kiemelt előadó-művésznővel együtt érző, azonosuló háziasszonyi szívekbe. Mégis - a műsorkészítők csúsztatásaitól eltekintve - azt kell mondanom, hogy Meli végtelenül okos és öntörvényű, de jó hangja van, szárnyal, mint egy angyal. Giorgio persze ezúttal is a sor végére került, egyszerűen azért, mert tehetséges (ide vonatkozó költői kérdés: vajon ki lesz a következő kieső?).

Végezetül a zsűrit sem hagyhatom szó nélkül: őket, azt hiszem – lefizették.