Érdek jobbról, balról

Mégis csak arcátlanság olyan okmánnyal belépni a Műcsarnokba, amin nagy betűkkel írja azt, hogy orbáni diktatúra. Meg azt, hogy ordináré budapestiek, kis betűkkel. És ehhez hasonlókat - mindenféleképpen. Arcátlan tett, de nem lehetetlen, sőt, inkább tűnik úgy, hogy a PIM ajtajai is kinyílnak, ha valamelyik liberális* határon túli előáll egy opportunista, politikailag tehát elkötelezett irodalmi gyűjteménnyel. Amolyan múltba tekintő, lankadó önvallomással, amely azt sugallná, ha tudná, hogy igen, én valóban tartok az enyéimhez, nem úgy, mint ti, akik csak tömegrendezvényeken, zászlólengetések közepette kiabáltok a nemzetről, ráadásul jelen időben, ám nem tesztek érte semmit. Azon kívül semmit, persze, hogy rontjátok a hitelét, szégyent hoztok rá. S ránk. 

No, nem akarok én itten megbántani senkit sem, mert írnak ők elég régóta és elég jól ahhoz, hogy ne zavarjanak. De ha nem ismerném, még elhinném neki, hogy azért kozmopolita, mert kolozsváriként az anyanyelvi hovatartozástól függetlenül szeret mindenkit (kivéve a fajtájukra büszkéket, akiktől túl sokat előmenetelében nem remélhet). És persze azt is elhinném neki, hogy az értelmiséginek kizárólag a kozmopolitizmus áll jól**. Nem is a kalap - fényellenzővel. 

Csak tán nem olvasott valamelyik híres orosz regényben arról, drága, hogy a szem a lélek tükre? Akkor miért húzza a szemébe azt az édes kis sapkáját?

Hihetetlen, hogy ezek után még mindig értékelem.   

*olyan transzszilván személy, aki csak abban az esetben vállalja magyarságát, ha esélye adódik megmutatnia magát Budapesten (mert különben akkor és ott figurázza ki népét, államfőjét és kormányát, amikor és ahol tudja***)

**hisz szerinte aki nem világpolgár, értelmiségi sem lehet

***és tényleg tragikus, hogy én érzem nevetségesnek magamat, ha leírom: nép, nemzet, államfő, kormány, mert ma a magyar mindazokat megbélyegzi, kigúnyolja, kineveti, akik valahová tartozónak érzik magukat, és naivan, tisztán, fonetikusan leírják, hogy nép, nemzet, államfő, kormány