Konferencia 1., 2., 3., 4.

1. 4 órája
   

   Milyen jó, hogy a konferenciákon kívül is van élet, sőt, a tanácstermek, aulamagnák küszöbén túl kezdődik a valódi, a szerethető. Halálközeli élményt képes generálni, amikor naponta 5-6 szimpózium hírét küldik ki villámpostán az embernek. Mi a fenét csináljak velük? Legalább ingyenesek lennének... De hát mindig az olyan ostobaságokat, mint amilyen a sznobizmus, árulják a legtöbb pénzért. Egyébként is: a tyúkhúslevesen élő, kertészkedő, krimiket olvasó, kötelező előadásokat csak ritkán tartó tudósokat szeretem.

   
   

   3 órája

   Az álláspontom semmit sem változott, csak azt nem tudom megfejteni, mit jelent a virágocska a 4 órával előtti bejegyzésem előtt. Talán azt, hogy ez lenne az első véleménynyilvánításom? Az első ebben az ügyben.

   Talán. Nehéz visszatekinteni, ha nem csavarható le a nyak.

   
   

   2 órája

   A délelőtti 5-6 értesítéshez újabbak csatlakoztak. Programom elméletileg most már annyi, hogy szelektálnom kellene, anélkül viszont, hogy kizárnám magamat a fontos csatornákról.

   Elővigyázatosságból már megnéztem, kik és hány évesen vannak ezekre feliratkozva, s persze azzal a céllal, jó lenne-e nekem, ha őket elveszíteném. Ezt a válogatást - kásztingolást - néhányszor már végigjátszottam, de mindannyiszor arra jutottam, hasznosabb lenne, ha elkérném az illetők telefonszámait, mert azt kétlem, hogy naponta felhívnának többször is konferencia-ügyben. Bár tőlük kitelne. Akinek egynél számosabb készüléke van, az ugyanis nehezen tartja nyilván, kivel mikor miről beszélt. 

   
   

   1 órája

   Vehemensen összevesztem egy hölggyel, akitől még sosem kaptam meghívót, de aki azért jött be hozzánk, hogy konferenciát szervezzen. Mindenkinek. Úgyhogy megelőztem, és szerveztem neki egy kis konferenciát. Szerintem most nagyon boldog lehet, mert amúgy is az. Látom a haján.