Nem a valóságokról

Meglepetésemre telefonon keresett meg az egyik régi rossz ismerősöm, hogy a távolból megkérdezze, miről fog szólni a regényem, és hajlandó lennék-e erről egy interjú keretében is beszélni. Érdeklődését nem tudtam, mire vélni, egyfelől azért nem, mert xxxxxx xx xxxx, xxx xxxxx*, másfelől pedig xxx xxxxxxxx, xxxxx xxx**. Úgy éreztem, a leghelyesebb az lenne, ha elküldeném a fészkes fenébe, mégis visszakérdeztem, melyik könyvemre gondol?, mert jelenleg több párhuzamos történeten, projekten is dolgozok, mire ő csalódottan hallgatott bele a kagylóba. 

Aztán felvilágosítottam, hogy a hamarosan megjelenő kiadvány, amelyről érdeklődik, sokak szerint lófing lesz a szélben, mert nincsenek benne sem bukások, sem kiábrándulások, sem élők, sem holtak, sőt, a valósággal még köszönő viszonyban sincs, hisz például az is kimaradt belőle, hogy 2006. február 5-től 2006. augusztus 25-ig szerelmes voltam egy villanyszerelőbe, lévén, hogy én sem szerepelek benne. Az viszont már előfordulhat, hogy holnap reggel, miután felébredek, azonnal átírom, a vezérfonalat pedig a tegnap köré fogom kifeszíteni, amikor is pénz nélkül mentem le vásárolni, mégsem ripakodtak rám a kasszánál. Akkor sem, amikor kiderült, hiába állították ki a nevemre a kért számlát. Nem, mert a főgóré rájuk parancsolt, hogy a vevőkkel csak finoman, kedvesen, mert ha nem, páros lábbal rúgja ki őket, mint a macskát szarni. 

Ja, s egyszínű vászonborítója lesz, nem 3D-s díszkötése.

Az illető valószínűleg most azt hiszi, hülyére vettem, pedig dehogy. Én csak a színtiszta igazságot mondtam fel neki, mint hajdanán 

• a jó tanuló 
• a leckét 
• a tanárnak 
• az iskolában.

*mert egyelőre nem vagyok fekvő betege a megyei kórház intenzív osztályának

**azért nem, mert amíg ott éltem a közelében, folyton balra bukott a feje, ha a jobb vállamat súrolta, miközben elhaladtunk egymást mellett