Útbaigazítás

Képzeld el, hogy egy számodra idegen településen vagy, alighogy leszálltál a vonatról, megpróbálsz magabiztosnak tűnni, ezért figyelmesen követed a tömeget, nehogy eltévedjél. A tömeg megy is szépen előtted egy darabig, aztán hirtelen szétoszlik, te pedig magadra maradsz a tájékozatlanságoddal. Mit csinálsz ilyenkor? Általában eldöntöd, hogy a központba a legszélesebb és legegyenesebb út vezet, így hát elindulsz az egyetlen széles és egyenes úton, amely a nálad lévő térkép szerint is a Fő utcára vezet. Egy idő után azonban olyan érzésed támad, hogy rossz helyen jársz, mert ezen a szakaszon nincsenek járókelők, az autók pedig mind szembe jönnek veled. Egy villanásnyit pánikba esel, és úgy gondolod, két lehetőséged maradt: vagy visszamész az állomásig, vagy kerítesz egy helyi lakost, hogy tőle kérjél segítséget. De mivel senkivel sem találkozol, marad az egyes és a kettes változat kombinációja, vagyis visszatérsz az állomásra, hogy segítséget kérhess valakitől. Az egyik várakozó mosolyogva fogad. Hozzá fordulsz:

- Mondja, kérem, melyik út vezet a központba?

- A központba?

- A központba, igen.

- A városközpontba?

- Igen, kérem, útba tudna igazítani?

- Hát persze. Gyalog akar menni?

- Gyalog, igen. 

- Gyalog. Hm.

- Igen, gyalog. 

- Jó, akkor várjon egy kicsit. Azt mondja, hogy... Elég hosszú lesz az az út. De csak úgy mondom, ne értsen félre. Hö-hö.

- Nem számít, mindig gyalog megyek mindenhová.

- Aha. Szóval akkor figyeljen egy kicsit rám. Azt mondja, hogy... Tudja, ha autóval lenne, már megmondtam volna. Hő-hő.

- Hö-hö.  

- Akkor most magának el kell mennie a központig. Tudja mit, menjen végig ezen az úton, és már ott is van. 

- Ezen? De hisz erről jövök.

- Ja, akkor valamit félreértettem. Bocsásson meg. Hát nem a központba akar eljutni?

- De, de, igen, a központba. Gyalog.

- Gyalog, igen, értettem. Gyalog. Akkor mondom én magának, ezen az úton kell elindulnia. Csak ez az egy út vezet a központba. 

- Érdekes.

- Nem, nem, de azt előrebocsátom, fárasztó lesz magának odáig elgyalogolni. De van egy másik is. 

- Egy másik?

- Ja-ja. Attól függ, melyikhez akar eljutni.

- Mármint? Hogyhogy melyikhez?

- Tudja, kedves, itt két központ van. Magát melyik érdekli? Mert az ottaninak itt a közelben is van egy kirendeltsége.

- Miféle kirendeltsége?

- A Városházának. Két Városháza van. Egy nagyobb, meg egy kisebb. A nagyobbhoz ez visz ki.

- Ez a szemközti?

- Ja-ja, ezen ott kell elindulnia, látja? Elmegy a sárga házig, ott lefordul balra, aztán elmegy egészen a Molnár Kft.-ig. Ott lesz egy kis híd. Azon átmegy, majd követi a reklámtáblákat. Elgyalogol egészen a cukrászdáig. De vigyázzon, mert abból kettő lesz. Egy sárga és egy lentebb, a Halászé. Na, nem megy el a Halászig, hanem a zöld ház mögött (majd meglátja, lesz ott egy szép nagy zöld ház erkéllyel, és meg fog ijedni, mert van ott egy nagy kutya, s ha Jolán nincs odahaza, akkor a Marci eléggé haragos), szóval a zöld ház mögött lefordul jobbra. Tud követni? Szóval lefordul jobbra, megy vagy 300 métert előre, ott lesz egy lámpa. Egy jelzőlámpa, tudja. Na, a lámpa után balra kell letérnie, aztán végigmennie azon a hosszú, hosszú utcán, amit látni fog, egészen a patikáig. Na, onnan már nagyon egyszerű. Ott bárkit megkérdezhet, mert mindenki útba fogja tudni igazítani. 

- Ó, nagyon köszönöm.

- Szívesen, szívesen. De mondom, sokat-sokat kell mennie odáig.

- Nem baj, hozzá vagyok szokva.

- Na jó. Ja, várjon csak. Azt nem mondtam, hogy a patikáknál a piros keresztet keresse, ne a zöldet, mert a zöldben új nők dolgoznak, azok nem fogják tudni megmondani magának, hol van a központ. 

- Köszönöm szépen. Minden jót!

- Nagyon szívesen. És ha még javasolhatnék valamit(?): ha siet, akkor inkább erre menjen. Majd odébb megkérdez valakit, hol térjen le a Kossuthra, mert a Kossuthtól már tudja, mert elmagyaráztam. Ha mégsem boldogul, bárkit megkérdezhet, itt mindenki nagyon segítőkész. 

- Viszlát!

- Kezitcsókolom! Aztán ne feledje, amit mondtam. A patikáknál!

Egy biztos: a visszaút mindig rövidebb.