Tűz és víz. Szawassze

Zündzsübarduag, ki a tűz istensége volt, egy szép napon azt javasolta az értelem és a lelkek istenének, olyan embert teremtsen, aki a parázson fizomeget süt és imádja teremtőjét.

Válaszképpen Isten hajnalban megteremtette Szawasszet*, Zündzsübarduag pedig megedzette: előbb tűzben, aztán vízben.

Ezt követően Szawassze kovácsműhelyt rendezett be magának, nyílhegyeket gyártott és vadászott.

Egyszer, amint épp vad után kajtatott, fehér szarvasra bukkant. Rálőtt, de az állat hirtelen hasra feküdt, így a nyíl elrepült fölötte. Szawassze a nyomába vetette magát, minekutána eljutott a Forgótóhoz, amelyben a víz urai, a donbettirek** laktak, akiknek a szarvas volt az anyjuk. Szawassze addig ólálkodott körülöttük, amíg beleszeretett az öreg donbettir és a szarvas lányába, akit végül feleségül vett. Három fiuk született: ők lettek a nartok ősatyái.

A vén donbettir lánya, Dzaressza ettől eltérő szerepkörben is megőrződött a történelmi emlékezetben, hisz holló képében ő lopta el a nartok aranyalmáját.
 
*Szawassze: Hajnalcsillag, avagy a tűztől született
**don: víz, donbettir: a víz teremtője