Szerepcsere

A múlt hét a nemeké volt, vagyis a tagadásoké, a mostani a munkáé. Sokat tehát nem javult a helyzet, talán csak annyiban, hogy változatosabb lett, hisz a munkára időnként lehet igent is mondani, mert ettől még senki sem fog megharagudni.

Bár ezért a kijelentésért sem tenném tűzbe a kezem. A jelen állás ugyanis pont ennek az ellenkezőjét bizonyítja. 

Vegyünk csak egy példát.

Ha az utcaseprő hirtelen bekattan, ami azt jelenti, hogy postásnak kezdi képzelni magát, és leellenőrzi az összes keze ügyébe kerülő levelet, küldeményt, biztosan szerez magának néhány ellenséget. 

Ám ha a postásra jön rá, hogy ő az utcaseprő, s a levélkihordás helyett inkább a szemetet tünteti el az útjából, a sajátjából és a közösségéből, de legfőképpen a sajátjából, annak már kampányszaga van, hisz/és mindenki szeretni fogja. 

Túl sok logika ugyan nincs a szerepcserében, mivel a papír alapú levelezés kiment a divatból, műanyagseprűvel pedig nem igazán alkalmas, kellemes közteret takarítani. Az utcaseprő azonban épp emiatt akar kiszúrni a postással.