Sokkötetes erdélyi író, műkritikus mutatkozott be a Mogyoróssy János könyvtárban

Könyvei közül hármat hozott el Gyulára a 81 éves örökifjú Gazda József

Bár késve érkezett meg Békés megyébe a székelyföldi vonat, Gazda József három kötete mégis időben eljutott október 2-án a Csak tiszta forrásból című Országos Könyvtári Napok gyulai nyitórendezvényére, a szerző kíséretében. A kovásznai író, szociográfus Dézsi János könyvtárigazgató és az érdeklődő publikum kérdéseire válaszolt, így ajánlotta az olvasók figyelmébe a Vezényelt történelem, A Golgota útján és A hajótörött című köteteit a tékában.

Legyőzte az időt

A sokkötetes szerzőnek elsősorban arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogyan mutatkozna be, mit mondana el magáról, ha ez lenne a feladata, hisz megjelent írásai, kötetei több területet is érintenek: műkritikusként és szociográfusként épp annyira ismert, mint regényíróként.

Gazda József erre így fogalmazott: annak ellenére útra kelt, hogy tisztában van vele, kényelmesebb semmit sem csinálni, mint cselekvő életet élni. Elindult, mert azt is szokták mondani, hogy az ember addig utazgasson, amíg fiatal. Az a típusú ember, aki egész életében az idővel küszködött: mindig több dolga akadt, mint amennyi beleférhetett a napjaiba. Ennek ellenére dolgává tette azt is, hogy élő szóval is tudatosítsa a megtörténteket.

Erdélyben sokáig műkritikusként tartották számon. A kor ugyanis, amelyben pályafutása körvonalazódni kezdett, igényelte ezt a műfajt. Munkássága később a művészettörténettel teljesedett ki. Az elmúlt 60 év alatt írt képzőművészeti cikkeinek gyűjteménye épp a közeljövőben fog megjelenni Erdély művészetéért címmel. De kiadott már nyolc monográfiát és sok nagy formátumú, vaskos könyvet is, tartalmilag értékelhetőket.

Megszólaltatta a 19. századi embert

Gazda József a kommunizmusban nem volt a rendszer kegyeltje, mert felismerte a hatalmi célt, miszerint a múltat végleg el kell törölni, a gyökereket ki kell tépni.

Amikor feleségével, a képzőművész Olosz Ellával Nagyenyedről visszakerült Kovásznára tanárnak, egy rendkívül hagyományőrző, összetartó, emberközpontú közösség fogadta. Ez indította arra, hogy megörökítse mindazt, amivel itt találkozott, és amivel másutt már nem igen lehetett. Rádöbbent, hogy küldetése van. Megkereste a legöregebbeket, a százegy, százhárom éveseket, akik még tisztán emlékeztek a múltra, s meséltetni kezdte őket. Ebből a kapcsolatból születtek meg az emlékező történelem, vagyis az oral history műfajába sorolható munkái.

Amikor tavaly Magyarországon meghirdették a Gulág évét, számára játszi könnyedség volt kötetbe foglalni a 30–40 év előtt magnószalagra felvett interjúkat. Ezek a beszélgetések olvashatók A Golgota útján című könyvében, beleértve a második világháború utáni szörnyűségeket is. Közel négyszáz meghurcolt szólal meg az összeállításban, csaknem félezren mesélik el kálváriájukat. Közülük már csak egyetlen személy él.

A falvak emberéről több munkája is nyomdafestéket látott. Az első 1980-ban jelent meg Így tudom, így mondom. A régi falu emlékezet címmel. A második, a Mindennek mestere: ezt 1993-ban adták ki, s valójában a falusi tudás, találékonyság, értelem csodálatos tárháza.

 „Szinte egész életemben dokumentumirodalmat írtam”

– Bármiről is írok, igyekszem a szavakat úgy formálni, hogy felmutassák a nyelv szépségét. Mert a mi nyelvünk csodálatos – hangsúlyozta a gyulai író-olvasó találkozón Gazda József.

Első regényét, mint mondta, öreg fejjel, 78 évesen vetette papírra. Ennek idén szeptemberben jelent meg a második kiadása. Benne a 20. század történetét összegzi egyetlen család históriáján át. Főhőse a század elején még a nagyszüleiben él, majd az édesapjában, aki 1901-ben születik meg. A folytatásban az ő szemével látja a világot, hisz mint a mondás is tartja, az óriásgyermek messzebb lát az apjánál, akinek a válláról szemléli az eseményeket. Tehát tudja azt is, amit az ősei tudtak, ám ennél ő már sokkal többet is tud. Tudja azt is, amit már csak ő lát.

Ez a Vezényelt történelem, a magyar sorsregény lényege. A könyv nem csupán egy száraz adathalmaz, hanem egy életszerű, élet ízű dokumentum jellegű szépirodalmi mű.

Mindemellett nyelvi dokumentum is, hisz tudatosan épített az emberi sorsokra, az emberi szóra. A szerző ezzel kapcsolatban, és egyben Dézsi János kérdésére is választ adva megjegyezte: a pusztuló moldvai csángókról is írt egy könyvet, amit a kiadó dokumentumregénynek minősített.

A szárnyalás vért követelt

A 20. század új időknek új dalaival érkezik, Bécs, Prága, illetve Budapest köré fonódik, és kortársunkká emeli a legfejlettebb emberi tudás megteremtőinek 80 százalékát. A tudomány fantasztikus ütemben kezd el száguldani, folyton csak röpül és gyorsul. Magyarországon, az addigi „hallgass!”, „ki ne nyisd a szádat!” országban a kiegyezés után következik ez be. A magyarok hazája ekkortól kezdődően tör az élre. És mindenben az élre tör.

A 20. század tehát azzal a hittel indul, hogy magával hozza a hatalmas lendületet és az eredményeket, a jólétet és a boldog éveket, vélte Gazda József. Ám ez a haladás magyar földön elfojtott, de meglévő régi értékektől rugaszkodik el, és jut fel a legmagasabb szintre. Ennek köszönhetően lesz régi is, meg a modern is a szárnyalás. És lesz nyílt provokációval felérő, minőséggel kibélelt támadási felület mások számára.

Műveinek nagy részében Gazda József ezt a másságot, ezt a kivételes helyzetet, és az ebből fakadó konfliktusokat boncolgatja. Mindeközben kifejti, milyenek is vagyunk valójában, miféle világhatalmi erőknek vagyunk az áldozatai. Megpróbál rávilágítani arra, hogy kiemelkedő képességeink célpontokká tettek bennünket, ami odavezetett, hogy a 20. század a szörnyű magyar pusztítás évszázada lett. A Vezényelt történelem szilveszter éjszakáján kezdődik, majd száz év múlva, szintén szilveszter éjszakáján fejeződik be, s ezt a tragédiát sommázza.

A vakok világában bűnös, aki lát

A Vezényelt történelemmel szemben A hajótörött eseménysora 90 napba sűrűsödik, holott 50 kegyetlen esztendő históriájába avatja be az olvasót.

A hajótörött nem más, mint a családjától, a munkájától és a szabadságától megfosztott szövőgyári mester, a regény pedig Vágó György kétféle útja. Az egyik térben és időben pontosan követhető, a másik csapongó: a lélek, a töprengő szellem útja. A hazugságok tömkelegében az író és a főhős azon töpreng, hogy mi miért történt. A gondolatfolyamba szervesen épülnek bele vers- és prózaidézetek, gyermekmondókák, népdalok, töredékek a Szentírásból és különféle imádságok, politikai viccek, Vágó György identitásának elemei.

Az igazmondásáért üldözőbe vett, fogdába zárt munkás és Gazda József a következőképpen foglalja össze az élet tanulságát: „Nem mondhatod azt, amit érzel, hazudik mindenki mindenkinek. Hazug a világ, hazudnak a hegyek, hazudnak a völgyek, a völgyekben meghúzódó falvak… Hazug a város, hazugok az utcák. Az igazság eltörültetett! (…) Ez a világ olyan, mintha vakok világa lenne. Melyben az a bűnös, aki lát. Csak egy nagyobb bűn van ennél: amit látsz, azt ki is mondod”.

Galéria itt!

Egy 50 éves pogácsa is megtekinthető a gyulai levéltár új időszakos tárlatán

A kiállítótér egyik sarkából egy meglepetés is előkerült a megnyitón

Magánszemélyek adományaiból nyújt ízelítőt az MNL Békés Megyei Levéltárának szeptember 26-án nyílt időszakos tárlata. A bővülő történelem – Az elmúlt tizenöt év iratajándékozásai című kiállításon nem csupán papír alapú felajánlások tekinthetők meg, hanem ismert gyulai személyiségek tárgyai is.

A Gyulán működő megyei archívum új kiállítása az elmúlt 15 évben ajándékba kapott iratanyagból és személyes tárgyakból mutat be egy nagyon színes, gazdag csokrot, és igazolja, az archívumokba nem csupán intézményekből érkeznek be dokumentumok, adományok, hanem magánszemélyektől is.

A megjelenteket dr. Erdész Ádám, az MNL Békés Megyei Levéltárának igazgatója üdvözölte. Bemutatta kivételes vendégeiket, az adományozók képviselőit, meghívottjaikat, és megköszönte munkatársainak, elsősorban a tárlat rendezőjének, dr. Németh Csaba történész-levéltárosnak, Czégé Petra segédlevéltárosnak és Fábián Attila könyvkötőnek, hogy szakmai tudásukkal hozzájárultak az esemény létrejöttéhez.

Hajtincset és bútort is fel lehet ajánlani

A Gyula városát is érintő kiállítás-sorozatról M-Szabó Dorottya, az MNL Országos Levéltárának főlevéltárosa adott rövid áttekintést. Kifejtette, koncepciójuk arra alapozott, hogy a nyilvánosság erejével köszönjék meg az adományozóknak páratlan felajánlásaikat. A kezdeményezésben hét levéltár vett részt, az Országos Levéltár és a Békés megyei mellett a Jász-Nagykun-Szolnok megyei, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, a Veszprém megyei, a Vas megyei és a Győr-Moson-Sopron megyei.

Az összmunka során kialakult egy közös vándortárlat, ezt tablókon, plakátokon minden részvevő levéltárba elviszik, a házigazda pedig ehhez rendeli hozzá a sajátját, amit eredeti dokumentumokból, tárgyakból épít fel, és amely legfőképpen a helyiek számára érdekes.

A budapesti főlevéltáros elmondta, szeretnék, ha a látogatók képet kapnának tevékenységük többrétegűségéről, és tudatosulna bennük az is, milyen sokféle iratanyagot kapnak a civilektől. A paletta hajtincstől kezdve pecsétnyomón át cédulakatalógust kísérő bútorig terjed, mutatott rá M-Szabó Dorottya.

Remélik, megnő az adományozási kedv

Több esetben volt rá példa, hogy hasonló jellegű kiállításaik ajándékozási kedvet váltottak ki, hangsúlyozta M-Szabó Dorottya. A legtöbben nemzeti kincsnek tekintik a tulajdonukban lévő ritkaságokat, ezért döntenek az ajándékozás mellett. Akadnak azonban olyanok is, akik úgy érzik, a megfelelő biztonságot és az ideális körülményeket csakis egy erre szakosodott intézmény tudja biztosítani a felajánlott irategyüttesnek, unikális tárgynak.

Budapesten, az Országos Levéltárban 5 hónapig volt megtekinthető a tárlat, aztán Szolnokra ment, majd Nyíregyházára, onnan érkezett Gyulára. Jövő hónapban Veszprémben nyitják meg.

Dr. Kovács József országgyűlési képviselő kijelentette: nagy barátja a gyulai levéltárnak. Megnyitóbeszédében kiemelte, az MNL Békés Megyei Levéltára aktív szerepet tölt be a megye és a város életében, rendszeresek az intézmény által szervezett konferenciák, könyvbemutatók, a levéltárosok számos fórumon felszólalnak, és igen színesen értelmezik a múltat, élő szóban és kiadványaikban egyaránt.

Az országgyűlési képviselő úgy vélte, nagyszerű, hogy ma is nagy számban kerülnek magániratok a levéltárakba, hogy a művészek, tanárok, iparosok szellemi és tárgyi öröksége nem vész el.

– Örömömre szolgál, hogy a levéltár a határon túlra is figyel, és felvállalja az anyaországon kívüli területeken született értékes anyagok őrzését. Példás az az együttműködés, amely a Békés Megyei Levéltár és az aradi Szabadság-szobor Egyesület között kialakult – fogalmazott dr. Kovács József. Megjegyezte, a kiállítás köszönetnyilvánítás is azoknak, akik bizalmukkal megtisztelték a levéltárat. Kifejezte azon reményét, hogy ezt követően egyre többen kapnak kedvet az adományozásra.

A köszöntők végére a kiállítótér egyik sarkából a megnyitóra tartogatott meglepetés is előkerült, Kontor Juditnak, a rendszerváltozás egyik meghatározó fiatal személyiségének a dossziéja, amely fotókat, feljegyzéseket, jegyzőkönyveket tartalmaz az említett időszakból. A mostani csupán az első adomány, ugyanis újabb akták, fényképek fogják követni. Dr. Erdész Ádám aláhúzta: meglesz a helye a felajánlásnak, hisz nagy erőkkel gyűjtik ennek az időszaknak a dokumentumait.

Hogy ami érték, sose vesszen el

Tárlatvezetésén dr. Németh Csaba azokat az ajándékozókat is megszólította, akik eljöttek a megnyitóra. Aláhúzta, akkora iratmennyiségről van szó, hogy ha az összest kiállították volna, több sorban magasodnának a dobozok. Mint mondta, nem volt egyszerű válogatni. Úgy szelektált, hogy nem csupán a tudományos értékre figyelt, hanem arra is, hogy a kiállított régiségek szemre is vonzók legyenek. Így nem feltétlenül a legértékesebb tárgyak kerültek a tárlókba.

Németh Csaba rámutatott, tizenegy személy adományozó hajlandóságát állították előtérbe, jóllehet ennél többen ajándékoztak az elmúlt 15 évben. Elnézést is kért azoktól, akikre helyhiány miatt most nem kerülhetett sor.

A zászlók és az 50 éves pogácsa mellett érdekességnek számít egy Békés megyei adószedő 18. és 19. századi iratanyaga, egy szarvasi születésű, evangélikus lelkésznek készülő úriember pozsonyi jegyzete az 1810-es évekből, egy szintén szarvasi értelmiségi neveléstörténeti dolgozata, az Izsó (Isó) család nemesi származását bizonyító 1812. évi okirat, és számos hagyaték, amely id. Christián László testnevelő tanárhoz, Kovách Géza aradi történészhez, Szilágyi Ferenc irodalomtörténészhez, Mladonyiczky Béla szobrászhoz, Kurunczi Péter asztalos mesterhez, Enyedi G. Sándor volt tanácselnökhöz és újságíróhoz, id. Halmos Béla műemlékes építészmérnökhöz köthető. Az adományozók között található Szigeti István, Tóth Lajos és Dánielisz Endre nagyszalontai helytörténész is. A mennyiségét és értékét nézve legnagyobbnak számító felajánlás a terem közepén kapott helyett, ez Haiman György tipográfus, egyetemi tanár örökségének egyetlen kis szelete.

A rendezvényen szót kapott Király András egykori romániai oktatási államtitkár is, az aradi Szabadság-szobor Egyesület elnöke, aki az aradi ajándék kapcsán felidézte, ki volt Kovách Géza. A kutató történész Kolozsvárról indult, ahol Gunda Béla és Jakó Zsigmond tanítványa volt az egyetemen, de a kommunizmus kettétörte ígéretes pályafutását. A sors úgy hozta, hogy Aradra került, ahol a városnak egy igen színes, érdekes személyiségévé vált. A határnyitás után, 1990-ben rögtön elindult, és belevetette magát a fővárosi levéltárakba, könyvtárakba. Gyűjtését, hagyatékát akarata szerint helyezték el a gyulai levéltárban (ahová rendszeresen járt), hogy ne vesszen el, és kutatható legyen, maradjon.

Galéria itt!