„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2014. március 28., péntek

Bánffy gróf úr is így gondolta

Azok uralkodtak, akik emlékezni is tudtak, és akik eztán is emlékezni tudnak, azok fognak uralkodni megint.

Lássák, nem tudom, kik voltak az őseim. A hercegek, grófok, bárók mind tudták, mink egy sem tudjuk, legföllebb nagyapánkig, na, mondjuk, dédnagyapánkig, de akkor mán sokat mondtam. Hát ők akkor a haza történelmére is jobban emlékeznek, mert sok főd volt a hazából az övék, meg sok ház, hegység és folyó. Úgy emlékeznek rá, mint a családi vagyonra, de mink, melósok, meg még a parasztok, mire emlékezzünk? Egy pocsojányi piszkos udvarra vagy a falusi eperfára? 
Ezek szerint ők hazafiaknak is jobbak lehettek, mert ők a sajátjukat védték, nekünk meg csak mondták, hogy az a miénk is.






































































































































2014. március 26., szerda

Hun vannak már azok a régi homokozók?


Az még bódog idő vót, amikor a magyar tanácselnök azt hitte, lehet lószobra. Ment is utána a francba, de nem azért, mert nem nagyon hasonlított a lúra, hanem azért, mert egybűl mindenki arra gondolt, hogy lovasnemzet a magyar. Kirúgták, mint a náci narodnyikot ereszteni. 

A kantin, ahun zabáltunk, ekkortájt még megvót, mégha a vörös hajnalt is kellett nézni az asztal mellűl.

De hun vannak már azok a régi homokozók?

Az ember csak nosztalgiázik, pláne a mi ingázó posztunkon, hun a város, a falu, a község, a tanya, az ország felváltva szerepel a terítéken. 

Az ürgék is, ha elfogynak a legelők, bekőtöznek a sportpályák alá: onnastól kezdve a stadion meg a kupa is mehet a francba.

2014. március 20., csütörtök

Még nem vagyok angliás


Én, Csipkerózsika, nem vagyok azonos Hamupipőkével, én csak alszom, de az álom jó, mert meló egy szál se, a Hamipőke meg tálmosó lány a közkonyhán.

Na, mondta a doki, akkor az egyik szemed örömkönnyes.


2014. március 19., szerda

Politikai pszichiátria


Kiélveckedik a dógot az ápoló urak, mer az eccer biztos, hogy nem az megyen el mészárosnak, aki az előző életében tehén vót, ahogyan a lélekvándorlás ezt szépen elmagyarázza. Hanem mondjuk, farkas vót, és most vallató zsarunak áll be. Hát emiatt van bosszúálló tehén is.

Ez akár nagyon tanulságos is lehet. A valódi pszichiátria meg a politikai közt ugyanis az a nagy különbség, mondta a bolond professzor, ami az egyetem meg a káderiskola között fennáll.

2014. március 6., csütörtök

Csubuk


Ugye tudjuk, perzsául baksist jelent, magyarul kenőpénzt*, amit a köztisztviselő zsebébe csúsztatunk, hogy kiadja a születési bizonyítványunkat, a rendőrfelügyelőjébe, miután a zebrán véletlenül az autója alá sodródtunk, vagy a dokiéba, fogtömés előtt, szívműtét közben és agyhalál után, fájdalomdíjként. 

Csubukot persze ezektől eltérő helyzetekben is adhatunk,** legfőképpen, ha ránk tör a nyavaja feladatkiosztáskor, kötelesség-teljesítéskor. Van, amikor segít egy kávé, mármint egy kétkilós az ajándékcsomagban, amit inkognitóban eljuttatunk a főnökhöz, van, amikor ennyi már nem. Főként, ha telhetetlenek vagyunk, jobbak és szebbek a többieknél. 

Azt viszont nem hittem volna, hogy a csubukról egy vajdát is elneveztek. Hol másutt, ha nem
ITT?! Mert a név kötelez.

* néha hálapénz

** így a postásnak, ha szombat helyett csütörtökön hozza ki a hétfői újságot, az eladónak, ha a kért 10 deka sonka helyett tizenhetet szeletel fel, oszt ujjong az önérzetünk, dalra gyúl a lelkünk, hogy húszért lenne ildomos fizetnünk, és legvégül: a világ összes mocskos gazemberének, hogy ne maradjunk ki semmiből


2014. március 4., kedd

Nem találják Tóth Illést


A MAGYARPÉCSKAI SZÜLETÉSŰ TÓTH ILLLÉST KERESI ÉDESANYJA (SAO CAETANO DE SUL, RUA ALAGOAS 214). 

ILLÉS AZ 1924-ES FORRADALOM UTÁN TŰNT EL BRAZÍLIÁBÓL, VALÓSZÍNŰLEG ARGENTINÁBA MENT. APJA TÓTH ILLÉS, ANYJA KISS ERZSÉBET.