„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2017. március 9., csütörtök

Ő is lőtt, de őt is lőtték


Medveember

Berman hitt abban, hogy élete medvelét, mert ő valójában egy Bear-man. És erről fényképet is készített.

Ha medveember éppen nem is volt, kétarcú, kétstílű mindenképp. Nagyon kevés felvétel készült róla, ám a megmaradtak ilyennek mutatják. Elegáns, divatos férfinak, akin jól áll a modern szabású kabát és a kalap. Tartása fegyelmezett, egészében véve pedig úgy fest, mintha abban a pillanatban lépett volna ki valamelyik lapból, egyik kezét zsebre vágja, a másikban pedig egy Contessa-Nettel-gépet óv, tart, ölel. Vagy pedig éppen ellenkezőleg, bakancsban és elnyűtt kopott pulóverben áll a kamera mögött, onnan kattintgat, lő, rögzít a fényképezőjével.

A korabeli közfelfogás és az utólagos értelmezés szerint Iosif Berman ízig-vérig városi ember, művészlélek, akire falun mindig furán néznek. Hiába a szakadt ruha, munka közben a csapzott arc, elfoglaltsága miatt a sártenger közepén mindvégig csodabogárnak számít. A paraszt nem fogadja be, a városi pedig nem igazán tud mit kezdeni vele.


Visszaemlékezések utalnak arra, hogy született vadásztermészet volt, folyton lesben állt, mindig várta a legmegfelelőbb pillanatot. Viszont sosem gyilkolt, életet nem oltott ki, inkább maga szolgált céltáblaként. Fotóit saját kezűleg dolgozta ki, képes volt éjjeleken át bíbelődni, vacakolni a sötétkamrában. Amíg a fotó tökéletes nem lett, addig maradt talpon.


Nincsenek megjegyzések: