Hunyadi*

*

jó választásnak tűnt, miután az következett, hogy a fafiókba zárt naplóírómat olvasnivalóval lássam el. Azzal a gondolattal kezdtem el keresgélni, hogy a könyvnek újnak is, meg réginek is kell lennie, másképp fölösleges minden igyekezetem. Mint láthatták, a nőszemély elég fifikás, néha dühös is, tehát nem kívánhattam sem magamnak, sem másnak, hogy egyik rossz pillanatában tiltakozásképpen hozzám vágja a kötetet. Körülnéztem hát a neten, ahol találtam is valamit, amiről azt írták, hogy sci-fi is, meg nem is, antik is, meg nem is. Érdekesnek tűnt a kiadvány, főként a borítója (s a vastagsága). Egészen pontosan: a borítója érdekesebbnek tűnt már első látásra, mint maga a szöveg, amellyel a tenyérnyi - vagyis intim, bensőséges, melegséget árasztó, testvéries stb., stb. - sarki könyvesboltban kezdtem el szemezni (de sehogyan sem értettem meg, miért temetkezik bele egy történész a párbeszédekbe). Aztán a szerzőnek is utánanéztem, mert kellett az újabb csalódás. Azt derítettem ki ugyanis, hogy csapnivaló a műveltségem (persze, hogy lenéznek az entellektüel férfiak), hisz Bán Mór már kiadott vagy 562 könyvet és ennél ötvenszer több újságcikket, egy ideig főszerkesztő-helyettesként működött Kiskunhonban, és én eddig nem hallottam róla. Nos: Bán Mór, avagy Bán János, Kim Lancehagen, Gran Goa (neveinek számát illetően már tényleg utólérhetetlen) így elegánsan megerősítette kisebbségi komplexusomat, mégis úgy gondolom, naplóírómért vállalnom kell az élet nehézségeit.

(Zárójelben jegyzem meg, ha netán Bán úr meglelné a címemet, kérem, küldje el nekem a Hunyadi-sorozatot, mert - őszintén legyen mondva - gyermekkorom óta nagy rajongója vagyok a félig oláh, félig magyar erdélyi fejedelmi családnak, imádom a törit (erről egy egyetemi diplomát is fel tudok mutatni), ám anyagilag elég gyatrán állok. Jószívűségét, megértését előre is köszönöm!)

Ja, a nagy keresgélés közepette még ezt** is megleltem, ami azt jelenti, hogy valamiképpen egy laptopot is be kéne szorítanom az asztalfiókba.

**http://hunyadikonyv.hu/