„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2011. november 27., vasárnap

Négy nőnek vajon hány

szekrényre lenne szüksége?
Tegnap este újabb szekrényt töltöttem meg, így a cuccaimnak csupán a 20 százaléka hever továbbra is össze-vissza a lakásban. Gond viszont, hogy nincs több szekrény, és hely sincs, ahová még egyet beilleszthetnék úgy, hogy ne rontsa el az otthon harmóniáját, funkcionalitását. Valójában egy nagyobbacskára lenne szükségem, mert a nagynál kisebbel semmire sem mennék. További gond, hogy azt a méretű tárolót, amely jól jönne a házban és kihúzna a csávából, fel sem lehetne vinni a tetőtérbe. Legfőképp a lépcsőház eléggé szűkös volta miatt (jó na, nem is annyira szűk a lépcsőház, csakhogy a nagyanyámtól örökölt, viszonylag könnyűnek minősített egyajtós szekrényem felcipelése is nehézségekbe ütközött).
Pedig nem is vagyok egy divatmazsola, s ismerős hölgyeimhez viszonyítva aránylag kevés a ruhám, cipőm, táskám, arckrémem (jóllehet ők sem unatkozó pénzes némberek).
Ráadásul a könyvekről, folyóiratokról, újságokról még csak nem is ejtettem szót. Nos, a nyomtatványokat nem is terveztem bele a szekrényekbe, csupán a szekrények tetejére, mivel polc egy sincs (csak a konyhában), és hogy alkalomadtán le lehessen szedegetni néhányat közülük, anélkül, hogy az összes felborulna, lezuhanna. A probléma, amely az előzőből egyenesen következik: a három szekrénynek csak három teteje van...

Nincsenek megjegyzések: