„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2012. május 3., csütörtök

Együtt nézni

Heten béreljük a lakást, hogy heteződjék az összeg, de csak hatan lakunk benne, így általában hatan nézünk esténként tévét, mind ugyanabban az időben, a dokit közösen.

A következő személyek nézik tehát együtt a tévét:
  • „A”, aki informatikus(a egy multinak) és jól keres. Ő programozás közben nézi a tévét, néha nagyon dühösen.
  • „B”, aki zenész és tűrhetően keres. Ő fülhallgatóval és gitározva nézi a tévét, néha énekszóval is kíséri magát.
  • „C”, aki filmszínész. Ő a hetedik, őt is szoktuk nézni, mi, otthonülők.
  • „D”, aki fogtechnikus egy magánklinikán és halálra keresi magát. Ő műfogsor-készítés közben nézi a tévét, néha le is teszteli rajtunk két keze munkájának gyöngyfogsorait.
  • „E”, aki állatidomár egy grófnál, állítólag önkéntes, alapítványi pénzekből éldegél, akár egy herceg. Ő a kutyáit kefélgetve nézi a tévét, néha ugatni is szokott.
  • „F”, aki fodrásznő , belőlünk és általunk él, mi tartjuk el. Ő úgy nézi a tévét, hogy közben bennünket fésülget, felváltva, esetleg két főt párhuzamosan.
  • „G”, aki én lennék, hírlapíró és rikkancs, fizum hol van, hol nincs, de megvagyok (mert nyilván akad egyéb eladnivalóm is hébe-hóba, pluszmelóm, közölnivalóm a lappal). Én a többieket hallgatva nézem a tévét.

2 megjegyzés:

ÉvaZsuzsanna írta...

Filmre kéne venni, jól el lehetne tán adni...

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Képpel nem vállalom.