„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2012. május 31., csütörtök

Periféria

Azt hiszem, a periférikus látásom a legjobb. Oldalra ugyanis mindig látok, ha rajtam van a szemüveg, ha nincs, nem is kell elmozdítanom a fejemet az illető irányba. Például percekkel korábban meglátom a kávéfoltot a szőnyegen, ha gépelés közben leverem a csészét magam mellől.

Megfigyeltem viszont, hogy előre szemüveggel is rosszul fókuszálok, mondhatnám azt is, hogy sehogyan sem. A legtöbb esetben csak tippelek, mert matektudásom csapnivaló, tehát még arra sem jó, hogy megsaccoljam, hány nap, hét, hónap, év kell ahhoz, hogy felismerjem, mi jön szembe velem.

Visszafelé azért könnyebb, mármint tekintgetni, persze segítséggel, ami lehet könyv, egyetemi jegyzet, tévéműsor, rádióadás, pletyka. A perspektivikus látásom azonban ilyen tekintetben is kifogástalan: nem szorul segédeszközökre.  

Nincsenek megjegyzések: