„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2012. szeptember 24., hétfő

Diliségek

A hídról úgy láttam, hogy egy csúnya olajfolt terjed szét a vízen. A partról viszont azt láttam, hogy csupán a kék ég tükröződik a folyóban.

Épp a volt pártszék- és gondozóház - mostanság kihasználatlanul álló irodái - mellett haladtam el, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki leskelődik a függöny mögül kb. 50 méterre a főúttól és az ingatlantól valaki felhúzott egy kék mobilvécét, ám amikor közelebb értem a létesítményhez, rádöbbentem, hogy csak egy nyilvános telefonfülke blokkolja a forgalmat.

Több éves folyamatos gyaloglás után - észlelve a fehér hajszálaimat - elkezdtem várakozni a buszra, amely jött is. Már szálltam is volna fel rá, amikor a sofőr és kollégái megkérdezték, mi a fenét akarok én nő létemre őszi nadrágban egy traktoron.

Ezek után szinte természetes, hogy nem merek kimozdulni a szobámból.

4 megjegyzés:

motymoty írta...

Pedig traktorozni jó. :)

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Bizony.
Legalább annyira, mint Fejős Évát olvasni.

motymoty írta...

Traktorozni sokkal jobb.

Évácskát valószínűleg nem fogom elolvasni, de traktorozni traktoroznék. :)

anyus írta...

Traktort vezetni jó. Alkalomszerűen.