Négykézláb bárkinek támadhatnak ötletei, akárkinek lehetnek rálátásai. Álló helyzetben nem mindenkinek

Miután a teraszról behozod a szemetesvödröt, óvatosan félrehúzod a szendvicsestálcát, és a villanyfénynél megvizsgálod a galambot. Nem tudod megállapítani, milyen színű. Furcsa halvány-vörös a tolla, mégis lehetetlen pontosan meghatározni, milyen. Egyszer régen láttál már hasonlót, egy hasonló színű foltot a folyó melletti homokban, ahol leszúrtak egy embert. Délután szúrták le az embert, te meg a barátaiddal este mentél oda futballozni, a telihold fényénél. Abban az időben még rengeteg ötleted volt, azt javasoltad, hogy ne közönséges futballt játsszatok, inkább négykézláb mászkáljatok a süppedő homokban, és fejjel lökdössétek a labdát. Mászkáltatok is négykézláb, amíg észre nem vettétek a puha homokban szétmállott vérfoltot. Sokáig tanakodtatok a színét illetően, végül abban egyeztetek meg, hogy bíbor. Ám ha a közgazdász barátodnak most azt mondod, szívesen ajándékoznál neki egy bíborszínű galambot, természetesen azt válaszolná, hogy bíborszínű galamb nincs is.

A kávéról nekem is szép történetek jutnak eszembe

A nevet Márkus Feri és én választottuk ki Hunfalva árnyas teraszán. Mindketten kávéztunk, mindketten kedveltük a zöldet, Feri a lovakat, én inkább a lovasokat. Így a név magától adódott.

Falusi idill

Meghívlak egy falusi pörköltre az emeleti vendégszobába, ahová a kollégák néha kiszoktak járni. Lesz benne kád, fél konyha, vidéki múzeumi bogár, párnahuzat, de csak ha nem maradsz sokáig. 

Amennyiben mégis*, a teljes vendégváró ágyneműt parasztosan belereszelem. Ezt viszont megígérem.

*maradsz

Élményeim egy műfogsorral

Blogokat kezdtem olvasni. Rövid magyar blogokat. 

Legalábbis én mostanáig úgy gondoltam, hogy a magyar naplók rövidek.*

Nos, nem mindenik. Előnyük még, hogy akad köztük olvasmányos is. Mint például a következő.

A szerző nevét nem adom meg, elvégre ő sem adta meg, így az alapállás az, hogy nem tudjuk, kiről van szó. Bárkiről lehetne, ám ez ebben a formában nem teljesen igaz, hisz az illető, aki nem mellékesen férfi, úgy képes írni a szájüregműtétjéről, ahogyan én biztosan nem tudnék. Hosszan, fájjó, zsibongó szájpadlással, algoflexsalátákkal a gyomrában. 

Meglepett, hogy jobb körülmények között nagy író lehetne belőle. Nagyon nagy. És még csak nem is túlzok.

Egyelőre viszont csak annyit sejthet meg róla az ország és a figyelmes magyar ember, hogy büszke lehetne arra a férfira, arra az önmagát férfinak valló bloggertársára, akibe nemrég műfogsort ültettek be, akit a rendelőben alaposan megkínoztak, félrekezeltek, de aki van annyira derekas***, hogy minden kínszenvedése ellenére oldalakon át képes érdekfeszítőn mesélni a honi egészségügyről.

És ingyen.** 

És derűlátón.

*Az ember sose induljon ki önmagából.

**Amitől kezdett enyhülni a fogorvos-fóbiám, vagyis ez egy olyan ritka nap volt, amit nem fogok megbánni.

****tökös

El kellene kezdenem visszaszámolni

A gyorsan zuhanó falinaptárból gyorsan hullanak ki a betűk. Az első, a harmadik, a hatvanhatodik, a sokadik. Utánuk a fal is leomlik. 

Óvatosan válaszd ki a széket, hogy jóllakhass.