Bejegyzések
csak megyek-jövök
fáradhatatlanul, sebesen tipegek, feszült lábujjhegyen
a történtek után, gondolom, valamit szét kéne tipornom
ezt várja el tőlem a közvélemény
és ezt már vágja a közgondolkodás
nem olyan könnyedén, mint máskor, de vágja
s tesz is érte:
majd be-te-le-fo-nál
majd beküld valakit az Ábránd utcából
és amint majd az ajtó felé gázolok,
a betelefonáló felé
az ajtónálló felé
rengeteg mindent lehasítok
tiprok
Legázolom a gyávát, aki az Igazgatóság jóvoltából képes ilyen link dolgokra.
Legázolom az emberek egyik rétegének közönyét a másik réteg szenvedése, fájdalma iránt.
Le én a tudatlanságot, amely nem kíváncsi arra sem, mi lesz a hullákkal, nem-e lesz majd büdös tőlük a brokátkert.
Le a riportereket, akik nem írnak botrányos cikket azokról, akik útnak indítják az emberrakományokat.
Letiprom mindazokat, akik tudják, mi folyik a gyászos munkatáborban, mégis mélyen hallgatnak róla.
Páros lábbal tiprom el majd azt a perrendtartást, amely párharccá kényszeríti a vádlott és a vádló közti eszmecserét.
Az Emberi Jogot Ligáját is, a helyi Unescót, a Kertészegyesületet, mert tétlenkedik a szadizmus láttán.
Végül legázolom a hivatalos halotti bizonyítványokat.
elhunyt dühöngő elmebajban
végelgyengülésben éhenhalt
agylágyulásban öngyilkos lett
Csak isten tudja, mit nem tiprok még lábbal?
pedig nem úgy járkálok, mint máskor
bezzeg kialvadt dühvel
mintha minden lépésemmel agyontaposnék valamit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése