„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2014. november 14., péntek

Fényes jövő (karrierlehetőséggel)

Szerencsemalaccal a hónom alatt


Vajon hány embert kell lefizetniük, amíg a Királyszigetről eljutok hozzájuk az én emberfaló zárkámból? És mindeközben mégis arra gondolok, mekkorát kockáztatnak, talán az állásukat, az egyik az asztalfényezést, a másik a levélkihordást, miattam. Igazán megható. 

(Dugd el ezt az üzenetet, dugd a füledbe, hogy ne kelljen kivenned a merevlemezt, ha véletlenül támadás ér a posztolás után! És ismét csak miattam. Segítek, ha akarod, ha megkaparod az ajtót, én pedig meghallom, küldök neked ajándékba egy ceruzavéget. A papírokat már nem figyelik, felvágják csíkokra, a kukát is, meg sem nézik, tehát szabad lehetsz, én meg ruhatáros a koronázási palástnál.)


Nincsenek megjegyzések: