Szerencsemalaccal a hónom alatt
Vajon hány embert
kell lefizetniük, amíg a Királyszigetről eljutok hozzájuk az én
emberfaló zárkámból? És mindeközben mégis arra gondolok,
mekkorát kockáztatnak, talán az állásukat, az egyik az
asztalfényezést, a másik a levélkihordást, miattam. Igazán
megható.
(Dugd el ezt az üzenetet, dugd a füledbe, hogy ne kelljen
kivenned a merevlemezt, ha véletlenül támadás ér a posztolás
után! És ismét csak miattam. Segítek, ha akarod, ha megkaparod az
ajtót, én pedig meghallom, küldök neked ajándékba egy
ceruzavéget. A papírokat már nem figyelik, felvágják csíkokra,
a kukát is, meg sem nézik, tehát szabad lehetsz, én meg ruhatáros
a koronázási palástnál.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése