„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2015. október 13., kedd

Néha ellágyulunk


Az állatok és a növények sosem tévednek, számításaik mindig tökéletesek. Amit kikalkuláltak, és amit helyesnek ítéltek, azt irgalmatlanul végrehajtják. Ha az élet törvénye megköveteli, megölik és megeszik egymást, minden érzelmi szempontot mellőzve.

Az ember tesz néha kivételt. Meghatódik, legyőzi önnön lényét, enged az érzésnek, hatása alá veti magát. Ismer kegyelmet, ellágyulást.

Előfordulhat, hogy már eddig is így volt, csak rosszul értelmeztük törvényeink jelentőségét.

2015. október 7., szerda

Színkód


Ma nagyon imádtam a sárga cipőt. Nem gondoltam volna, hogy valaha imádni fogom. Nem tudtam, hogy elég belenézni a szembe, keresni a tekintetet, hogy elég figyelmesnek lenni, figyelni, kinyitni egy ablakot, és ott terem. 
Nem lehet az élet ennyire egyszerű. Nem lehet ennyire nehéz belenézni a szemébe.*

*Csak akkor teheted ezt meg, ha el vagy zárva a világtól. Ez a túlélés kulcsa, az elzártság, a kiszakadás. Jó is lenne, ha szükségből sosem kötnének vissza.