„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2015. december 14., hétfő

A bujdosó Csontváryról


Bejegyzésem néhány sorát azokhoz intézem, akik lappangó Csontvárykat keresnek, ezenfelül pedig tudnak olvasni a sorok között. 

Az őrültnek nevezett zsenivel, mondhatnám, a végzet folytán találkoztam. Nem terveztem, de örültem neki. Ezért is vettem magamnak a fáradságot, hogy belemélyedjek a hagyatékába, majd a Lehel Ferencébe is, aminek folyományaként írtam néhány tanulmányt a tapasztaltakról. Őszintén sajnálom, hogy technikai okok miatt nem folytathattam ezt a roppantul izgalmas munkát. Így jártam: elirigyelték tőlem. De ez sem probléma.

Az ismeretlen Csontváry-életút egy-két lényeges pillanatára, mozzanatára szerencsére a rendelkezésemre álló rövid idő ellenére is sikerült felfigyelnem. Meglátásaimat, észrevételeimet igyekeztem beleszőni a cikkeimbe, mégpedig olyan megfogalmazásban, hogy kézzelfogható módon könnyítsek azok helyzetén, akik a rejtőzködő műveket keresik, és pénzük is van a művelet véglegesítéséhez.

Mivel a források egyikét ITT teszem elérhetővé, nem maradt egyéb dolgom, feladatom ezen a blogon, minthogy az adathalomból és betűtengerből kiemeljem a praktusat: a Csontváry-festmények akkor kezdtek tömegesen és hirtelen előkerülni, felbukkanni, amikor Lehel Ferenc visszatért Londonból. A többi részlet benne van, illetve benne lesz a szövegeimben. Megfelelő anyagi támogatás, ösztönzés esetén a megfejtést a legmegfelelőbb formában és felületen fogom olvashatóvá tenni.

2 megjegyzés:

ÉvaZsuzsanna írta...

Jól elrejtetted a kíváncsi szemek elől közlendődet! Rákattintok az ITT-re, hát láss csudát, egy kaszinós játék jön elő, no ebből nem kérek. Így marad a kíváncsiság, míg meg nem szánsz...

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Az vírus lehet.
Egyébként: http://epa.oszk.hu/01500/01500/00010/pdf/EPA01500_lymbus_2012-2013_369-384.pdf