Mert ez így emberi

Imádom, amiként szétfolyik az él a kézfejen, ahogyan kiéleződik és határt szab a gyöngysor. Imádom a kompozíció egyensúlyát, a fehér és a fekete millió tónusát, a természet árnyékait a háttérben, a hiányzó részleteket, a mű esetlegességét. A nyél hangsúlyos keresztvonalát, a vállakról finoman leomló kendő párhuzamát, a nézőpontot, amely felszabadítja a tekintetet, közelebb visz a távolban megjelenő szeretett személyhez.

Tovább...