Az Osztrák-Magyar Monarchia tényleg tele volt
színnel és élettel. Virágzott az ipar, a kereskedelem, urbanizálódott a
társadalom, az egyre terebélyesedő városok jó hírű iskoláiból feltalálók,
tudósok ezrei röppentek szét a nagyvilágba. Mindemellett a paraszt megmaradt az
ekeszarv mellett, művelte a földet, gondoskodott a főúri világ mindennapi
jólétéről, a jószágok gyarapodásáról, a földállomány bő terméséről. Nem is
mellékesen: a kontinens éhenkórászairól, koronás haszonélvezőiről, a hadba
vonulók ellátmányáról. Mondhatnók, a kolbászillatú sáros falvak lakóinak
köszönhetően mindig volt mit innia, ennie az úri népeknek. A bolgár megtermelte
a paradicsomot, a magyar a búzát, a török az alavicskát, a cseh kifejtette a
vasércet, a zsidó mindezt ügyesen eladta, a sváb pedig sok mindennel
foglalkozott magas színvonalon, példás precizitással. A világháló emlékezetében
mindebből mára ennyi őrződött meg, legfőképpen színtelenül, árnyalatok és
kommentárok nélkül: volt egyszer egy Habsburg Birodalom. Megdöbbentem, amikor
elolvastam a mellékelt fotográfia feliratát: tovább
A brigád, amely imád:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése