Némán ma már senki sem beszél magyarul. Némán már legalább ötven éve nem beszél senki magyarul. Talán nem is baj, mert ejhaj, miket is mondanának, mondhatnának a sokat megélt öregek?! Talán azt, hogy olyan csúf templomot, amilyet a falu bejáratánál húztak fel a menekültek, még rémálmukban sem láttak, és nem hitték, hogy még életükben látni fognak az utcájukban. Hiába mosolygott több évszázadon át a nagyvilágra egyszerű fehér köntösében az övéké, fennhéjázó vendégeiknek puccos istenháza kellett, még a Kabalás hegynél is magasabb, szélesebb. Ők már csak bádogtetejű förmedvénynek neveznék az ilyet, és legyintenének, hogy ugyan már, nekik akarják megmutatni, ki itt az úr, és kit illet meg a föld tulajdonjoga meg a hatalom? Kacagnának egyet a jóhiszeműen befogadottak kishitűségén, aztán gyorsan odébb állnának, elvégezni a rájuk mért feladatokat. Hisz bőven akad tennivaló faluhelyen, nem kell azt nagyítóval keresni, csak legyen, aki csinálja. Azért is annyira sápadt arcúak, szótlanak Néma mai lakói, mert sosem ül ki orcájukra a tisztességesen elvégzett munka öröme. Ha neki is veselkednek egy-két dolognak, a település fellobogózásánál nem futja többre az erejükből. A gyászos gúnyába öltözött középkori kőtemplomot, a fehér barátok dombra emelt békés bástyáját néhány apróság, tárgyi érték eltüntetését kivéve ugyan nem bántották, de nem is óvták, védték. A falak leomlottak, a mennyezet beszakadt, a freskók a vakolattal együtt hullottak le, vesztek el, váltak a szél, az eső, a hó s a fagy martalékává. A berendezéssel persze nem tudni, mi lett, noha két harangról is értesít az írott emlékezet, amely közvetetten, szociológiai adatokba sűrítve természetesen azt is számon tartja az egyházi s az állami levéltárban, mi okozta a település, no meg a Kis-Szamos menti magyar közösség 20. századi halálát. Mindenesetre temetni egyelőre nem szükséges: a Kolozs megyei épített örökséget lelkes restaurátorok menekítenék meg a teljes pusztulástól, ha Budapest magához térne, s meghallaná elhivatott vidéki koldusainak segélykiáltását.
A brigád, amely imád:
2009. október 16., péntek
Néma. Sorvadó közösségeink II.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
a pusztulás, bár sokszor terméketlen nyelveléstől hangos, sajna a csonkaországra is jellemző. köszönjük a nekrológokat. minden jóut kívánva Néköd
dideregve Fölvidéken + másütt es x t
Hello friend! I wish you a beautiful Sunday :)
Megjegyzés küldése