„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. október 13., kedd

Som(mázat) és kerék(betörés). Sorvadó közösségeink I.

A hajdani Szolnok-Doboka (ma Beszterce-Naszód) vármegyei Somkerék református temploma egyike a legszebbeknek Erdélyben. Bár a korábbi évszázadokban a települést jelentős számú katolikus magyar lakta (hisz azon vidék része, amelyet a Kárpát-medencébe érkezett eleink a legkorábban népesítettek be), mára már csupán kétszáznál alig több őslakós kálvinista maradt a községben. Az anyanyelvét és nemzetiségét megőrzők zöme sajnos nyugdíjas, bátorításra, törődésre szorul.

Persze ez még nem azt jelenti, hogy a somkeréki magyarság teljesen kihalt, hisz a középkori települést a tatárok egyszer már szinte teljesen elpusztították. A dúlások után azonban a maroknyivá zsugorodott közösség a csodával határos módon újjászületett, és 1675-ben díszes, ám rendkívül ízléses festett deszkamennyezettel látta el a helyreállított és rendbe szedett, de kissé átalakított istenházát, amely később fiókos dongaboltozatot, barokk szentélyt kapott. Tornyát a 15. században emelték, utóbbi sisakját a tizennyolcadikban.

Az életében többször próbára tett mezőségi település aránylag könnyen megközelíthető: Déstől mindössze 35 kilométerre, az ex-szász Besztercétől huszonnyolcra, Bethlentől tízre található. A Sajó mentén nyugvó Somkereket a környék festői szépsége miatt is mindenki szíves figyelmébe ajánlom. Ha télen indulnak útnak, feltétlenül vigyenek magukkal meleg holmit és váltó túracipőt. Pótgumira nincsen szükség, mert az autóforgalomnak szentelt főutat mostanság reparálták meg, így majdnem tükörsima.

Linkajánló

3 megjegyzés:

Várday Béla írta...

Jó, hogy figyelmembe ajánlottad! Ha arra járok, nem hagyom ki ezt a helyet. Üdv

millarca írta...

Ezt nekem is látnom kell! Egyébként ezt jónéhány felvidéki településről is írhattad volna... :(

Gurzó K. Enikő írta...

Igen, sajnos ott, a Felvidéken sem rózsás a helyzet.
Köszönöm a látogatásotokat.