„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2010. augusztus 16., hétfő

A Béla


Lugosi Béla még nem tudta, hogy a szerelem is az ördög, azaz Drakula műve!

Ezt így lehetetlen – és gazemberség lenne -– folytatni. Hisz nem is akárhol, hanem a Nemzet Televíziójában láttam azt az ismeretterjesztő filmet, amely Lugosi Bélát járatta le a világ előtt mára bevált módszerek alkalmazásával. A közel egyórás bemutatót román és amerikai szakik karöltve dobták piacra, s most nem is túloztam, hisz tényleg: csak úgy odahajították (avagy idehajították hozzánk), mint a rossz gazdi éhes kutyájának a lerágott csontot.

Hát ezért vagyok ismét felháborodva. Fel vagyok, mert először is: Lugosi Béláról azt állítani, hogy egy kis elmaradott erdélyi faluban született, nem egyéb, mint kreténség. Ha mást nem is vár el manapság az ember egy dokumentaristától, azt viszont igen, hogy legalább a Wikipédiába dugja bele az orrát. Másodszor: hamar kapcsoltam, a cél nem egyéb volt, mint hazugságokkal alátámasztani Blaskó Béla román származását. A készítők szerint ugyanis, aki a bánsági Lugason született (és ehhez még egy korabeli magyar feliratú térképet is felcsillantottak a nézők előtt), az valójában román, azaz románul gondolkodik, ortodoxul hisz a babonákban, a vérszívó szörnyetegekben, a hókuszpókuszokban, a seprűlovaglásban és fokhagyma-táncoltatásban. Ami szintén kreténség, hisz akinek már az ősei is itt éltek, az tisztában van vele: a 19. és 20. század fordulóján a Temes-parti bánsági város lakóinak fogalmuk sem volt arról, hogy tőlük jóval délebbre, Olténiában holtak szívére vadásznak a szellemjárásban hívő parasztok. Lugas akkori polgársága most nagyot nevetne azon, hogy ilyesmit feltételeznek róluk. Pedig hát, ha belegondolunk, nem is annyira nevetséges, mennyire tájékozatlanok az egykori monarchia területének mai lakói. A hajdani nagy magyar királyság életterének jelenkori használója egyébként legalább annyit tudhatna, hogy Dolj megye sosem volt (hál’ Istennek) Transsylvania része, s hogy amit ott hisznek, azt nem hiszik sem Erdélyben, sem a Bánságban, kivéve a bevándorlókat. Márpedig a készítők filmjükkel épp azt sugalják, hogy a Béla, aki még iskolába sem járt, aztán bányászkodott és kiadta magát színésznek, román pajtásaitól tanulta el a drakulaság minden fortélyát. Érdekes megközelítés ez, mert azt viszont nem taglalják, miért vált morfiumfüggővé. Talán gyermekkori román cimboráinak hatására? Egyszerűen csak kijelentik: Lugosi egy beskatulyázott, majd erejét vesztett bukott vámpír, krónikus szoknyapecér és drogos kommunista színész volt (ilyenné, azaz szélső baloldalivá természetesen mint magyar állampolgár, budapesti művész süllyedt, szerintük, és feltételezhetően még a kémkedésig is eljutott az ifjú földrészen, bár az amerikai angolt sosem sajátította el tökéletesen – a már említett alternatív véleményüknek megfelelően).

Pedig hát szegény Bélának meg sem forult a fejében, hogy Lugojeanunak nevezze el magát, amiként az sem, hogy csinos szülővárosát falunak nézik majd abban a Romániában, amely államalakulatról úgyszintén keveset hallhatott akkoriban, és talán nem is hallott. A maga „faragatlan” humorával és csapnivaló nyelvérzékével jó viccnek találta volna.

A hírös stábnak ezek után már csak azt kell kitalálnia, ki legyen a következő áldozat? Weissmüller talán? Vagy Bartók (őt már úgyis lerománozták egy párszor; Kinizsi Pálról és Hunyadi Jánosról nem is beszélve…), Teller Ede, esetleg Herta Müller? Irigylésre méltók amúgy ezek a filmtekercselők, hisz van kikből válogatniuk…

6 megjegyzés:

Arca-Archa írta...

Ezt Neked küldöm
http://cella-arca-archa.blogspot.com/2010/08/dracula-bela-lugosi.html
Üdv
/letölthető URL-lel/

Arca-Archa írta...

72 letölthető filmet találtam, s mind Lugosi Béla !

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Köszönöm! Nagyon kedves vagy.

zsedely írta...

Lugosi Béla egy legenda.
A köznép csak a Dracula szerepben ismeri, pedig elég szuggesszív tudott lenni más drámai szerepekben is (színpadi darabban játszotta Jézust is). Nem csak az Egyesült Államokban, de hazánkban is több szobor, bélyegkiadás őrzi emlékét.

Az elmúlt években divat híres régiekről (Leonardo Da Vinci, Villon, Van Gogh, stb.) vulgáris bulvárértesüléseket közzétenni, és nimbuszukat besározni. A jelenkorban nincs elég közszereplő, akit ostoba módon le lehet járatni?

Szánalmas az az újságíró, aki szakmai értékelés helyett, a banális marhaságokra, összehordott fecsegésekre, csúsztatott összefüggésekre épít cikkében az eladhatóság érdekében...

Hová tart így e világ?!

Hunfalvy Délibáb:* írta...

A gúzsba (s vele együtt mi is).
Üdvözlettel.

lancelotbeka írta...

Amerikai-román kooprodukciótól korrektséget elvárni....