Civilizáció

Ha szombat, akkor jöhet a hadviselés, amit itt mostanság egy betontörő szerkezettel végeznek, amennyiben már lenyírták a füvet a parkolóban. A sorrend persze változhat, az viszont biztos, céljuk a válságkezelés, amely arra irányul, hogy a környék lakói már hajnalban összeszidják a tévét, elverjék a bécsi szeletnek valót, versenyt zümmögjenek a mosógéppel. 

Köszönet ezért többek között annak a szomszédnak, aki a vécékagylót szemétládaként működteti, s annak, akinek nem kell a zöldövezet, mert akkor nincs hová parkolnia a várkastélyszerű BMW-jét, amit feltételezhetően hálószobaként is használ, mert kijönni belőle nem láttuk. 

Tehát még mindig aludnék, ha mindenki tisztában lenne azzal, honnan jött és hová tart, meg azzal is, hogy a szeretet lángját nem lehet folyamatosan meggyújtani és eloltani kézileg, hisz a gyufaszálak is elfogynak, amiként a szufla. 

Egy jelentős bankkölcsön biztosan ezen a helyzeten is segítene. Mert ha lenne pénzem, inkább feltöretném én az utat, csakhogy legalább hétvégén revansot vehessek rajtuk, majd a nagy vidéki csendben kialudjam magamat.

Döglött poc

Ma Déryné, holnap Pali bá, estére megírom, ha nem alszok bele, s nem esik le a virágról a koszorú, vagy a szövetről a koszorús lány tüskéstől. Mert akkor azt.
Vasárnap Sirok, hétfőn Gödöllő, a volt malomban döglött pocok a padlón. Mondják, a pockot mi váltjuk majd fel, 500 millió forintot fizetnek értünk, ott lesz az irodánk. Ha megérjük.
Mindenesetre reményteljes perspektíva: nem az irigység, a macska fog megenni.
Ilyenkor maradnak ki a vesszők a mondatokból, felejtődnek el az ékezetek, pukkad ki a gumi, s lesz borr a forralt borból.

NAPI JÓ TANÁCS

Jól kössétek fel a kritikusi vénátokat!

Nyáry és a pedagógia

Az október elsejére tervezett író-olvasó találkozón végre én is megtudhatnám, mit tett Ady a legnagyobb szerelmeivel, és mit azok vele, ha nem szervezték volna rá a gödöllői múzeumpedagógiai évnyitót (ez a valódi pech), amelyen főként a régiségtárak és a sajtó kapcsolatáról fognak beszélni, arról, hogy ki az erősebb, melyik fél befolyásolja inkább a másikat, melyik mozog otthonosabban a másikban.

Nem lenne célszerűbb összehangolni a két rendezvényt, és Nyáryt - mint előadót - meghívni a kastélyba? Hisz tematikailag majdhogynem ugyanarról van szó, a két esemény rajongói tábora pedig megközelítőleg  fedi egymást, illetve nagyságra szinte azonos.

Diliségek

A hídról úgy láttam, hogy egy csúnya olajfolt terjed szét a vízen. A partról viszont azt láttam, hogy csupán a kék ég tükröződik a folyóban.

Épp a volt pártszék- és gondozóház - mostanság kihasználatlanul álló irodái - mellett haladtam el, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki leskelődik a függöny mögül kb. 50 méterre a főúttól és az ingatlantól valaki felhúzott egy kék mobilvécét, ám amikor közelebb értem a létesítményhez, rádöbbentem, hogy csak egy nyilvános telefonfülke blokkolja a forgalmat.

Több éves folyamatos gyaloglás után - észlelve a fehér hajszálaimat - elkezdtem várakozni a buszra, amely jött is. Már szálltam is volna fel rá, amikor a sofőr és kollégái megkérdezték, mi a fenét akarok én nő létemre őszi nadrágban egy traktoron.

Ezek után szinte természetes, hogy nem merek kimozdulni a szobámból.

Kitolás

Előadás jászokról jászoknak című előadás lesz szerda este a rendezvényházban.
Kitolok velük, és elmegyek. Hátha elmarad.

Mert kérdés: az igazoltan nemjászok nem vásárolhatnak majd jegyet?
És mi lesz, ha csupán a nemjászok fognak érdeklődést mutatni a nemjász régész ásatásai iránt?

Olyan ez, mintha csak a férfiakat engednék be a szülészetre.

Megütött

Ma megcsapott a tavasz szele. Higgyétek el, ismét virágzik az akác, márpedig ez annak a jele, hogy az idén nem a gázfogyasztás fogja elvinni a fizunkat. Sőt, örülhetünk, ha megtudjuk majd venni magunknak az alapvető élelmiszereket, és lesz alkalmunk egy kicsit fázni is.

Naja. 

Miközben hazafelé tartottam, elhatároztam, hogy végre megfőzöm a pudingokat. Ilyesmi csak akkor jut eszembe, ha nagyon boldoggá tesz valami. Odahaza viszont heti híreket gördített elébem az asztal (lévén, hogy az asztal közelebb áll az ajtóhoz a gáztűzhelynél), ezért elolvastam három szarul megírt cikket, elküldtem miattuk a fenébe három nyugdíjaskorú aktív állampolgárt, így mire oda jutottam, hogy végre kezelésbe vegyem a fakanalat, remegett a kezem az élettől.

Atilla megtámadta a rómaiakat

- Úristen, maga tiszta vér!

- Nekem mondja?!

- Rohanok is, elő kell még készítenem az ebédet.

- Ne haragudjon, de nem kértem magától segítséget.

A hetvenhetedik

Könnyen ünneplik meg házassági évfordulójukat azok, akik sosem éltek együtt.

Még könnyebben azok, akik inkább másokkal éltek együtt. 

Persze azok sem maradnak alul a gyertyagyújtásban, akik sosem mosták ki egymás alsóneműjét, mégis majdnem hibátlanul eljátsszák, hogy néhány tábla csokoládéval, egy-két aranynyaklánccal, bárányfelhővel, unokával elrejthető a világ szeme elől magánéletük, legfőképpen személyiségük, jellemük mizériája.

Általában mégis az ilyenek ünnepelnek a leglátványosabban.

De a legüresebben is. 

Szembenézés

Gyermekeket mentünk, mert szeretjük őket, vagy gyermekeket mentünk, hogy pótoljuk saját családhiány-érzetünket?

Létezik harmadik válaszlehetőség is, 
sőt negyedik is, 
ötödik, hatodik, 
és így tovább, 
jóllehet 

az anyai szeretetet semmi sem pótolhatja.

Gárdonyi és mi

Azért nem ártana néha frissíteni...

Gárdonyival többször is összetalálkoztam az elmúlt napokban, hetekben. Mindközül az egri érintkezésünk volt a legborzalmasabb. Aki még nem járt az író ottani emlékházában, nem is érti. 

Nem is értheti. 

Én viszont értem, hogy a hazai (értsd romániai) muzeális élményeket is minduntalan előhozó egri tehetetlenségben egyfajta vágy is lakózik a hitelesség és az eredeti állapotok megőrzésére, legalábbis elméletben, mert ha őszinték akarunk lenni, be kell látnunk: inkább az igénytelenség és a lustaság tükre a nevezetes történelmi helyszín, amelyre rátalálni sem egyszerű. Az ajtóban nyugdíjas nénike ápolatlan frizurával köszönti illedelmesen a betérőt, gondosan bejegyez a nagykönyvbe, mint a rendőrségen, nyilvántartásba vesz, mint az állambiztonsági hivatalban, hiába a szakmai belépő, katonásan igazít el a félhomályban, csupán a kék köpenyke hiányzik róla (s a bilincs  zsebéből). A szobákban penészedésnek induló régiségek, hulló vakolat, ronda fűtőalkalmatosság még a szovjet érából, noha már nyár van, mi több, kánikula. Meglepődöttségében az ember azt sem tudja eldönteni, a mosatlan férfizokni illata zaklatja-e folyton az orrcimpáit, vagy más. 

Fokozódó kolhozérzetünkhöz bizonyára az ebéd is hozzájárul, a havi költségvetésünkkel jól megférő cukrászdai sós tekercs. Mert amikor a sajtot avas margarin helyettesíti, nem csoda, hogy Dobó Istvánt is hibáztatni kezdjük rossz tapasztalatainkért, az esőt jósló időjárásért és a csapnivaló közalkalmazotti fizetésekért.

Hát kérem, ennyit ér ma Egernek Gárdonyi Géza. 

S ennyit mi a hazának.

Eső

A falusi esőnek megvan a maga földönkívüli romantikája. A nagyvárosinak nincs. 
Nincs annyi pénz, amiért sétálnék egyet Budapesten az esőben.

Faluhelyen más. A falusi eső szép. A falusi eső csendes, nyugodt, tiszta, simogató. A falusi eső nem ejt rajtad foltokat. Ha éppen nem a parányi házak között sétálgatsz, akkor ülsz az ablaknál egy csupor gőzölgő paradicsomlevessel a tenyereden, és nézed, hogy senki sem jár az utcán, senki sem táncol az esőben.

Sosem szerettem az esőt, ez a mostani kivételes. Az ideit szeretem, mert az idén a fáknak nincsenek színei, sárgái, barnái, vörösei, csak rozsdabarna van a hézagos koronákon, szétszáradt, eléget levéltöredékek, bomlófélben lévő lukas nejlonszatyrok a bokrok tövében, szomjas vadkacsák a szomorúfüzek alatt. Sehol egy morzsányi pazar aranyősz.  

Nagyot kerültem hazafelé menet. Ma ennek örvendtem.

Egyenjogúság

Ha mindenik férfi szülne legalább egy gyermeket, nem kellene mindenik nőnek nyolcat felnevelnie. 

Amennyiben az elvárást a katolikus papságra is kiterjesztenék, hat gyermek világra hozatala után akár már jogot is kaphatnának az anyák arra, hogy elmenjenek a fodrászhoz, majd vegyenek maguknak pár cipőt.

Bocsánat, az anyai szeretetet semmi sem pótolhatja. A pótanyaság sem, de a monoklik sem a szem alatt.

Ősz

Mennyivel egyszerűbb volt szandálban végigszaladni a folyóparton, megetetni a kacsákat, mint fél kézzel  pengeéles falevelek ellen harcolni, ebédszünetben felhúzni a téli farmert, a vízálló bakancsot, annak tudatában, hogy hazafelé menet sem lesz melegebb. De esni sem fog.

Három kívánság

Mára egy működőképes munkahelyi számítógépet, hogy dolgozhassak is.

Fizetésemelést, hogy élvezzem is.

Ivóvizet a poharamba, hogy életben maradjak.

(Karácsonyra egy összehajtogatható országtérképet földgömböt kérek, az előző évek tapasztalataiból kiindulva.)

A két lábon járó legenda esete

A magányos hős becsülete mindennél többet ér. Amennyiben az illető nem vállalja a párbajt a tisztesség védelmében, eleve elbukik, oda a dráma, a szituáció pedig értelmetlenné válik.

Történt volt, hogy összeházasodtak, majd elváltak. Mindenki hibásnak bizonyult, ám a férj gyávának is.

A múzeum legyen a muzeológusé!

Nyilván a fizetésemelésre gondolok.

Ti is gondoljatok a fizetésemelésre.

Amennyiben kérdésetek van, beszéljük meg személyesen.

Újból KÖH

„...most mindenki úgy csinál, mintha az örökségvédelem tökéletes működött volna, holott az elmúlt húsz évben épített örökségünk állapota jobban romlott, mint a szocializmus évtizedei alatt.”

Nem mindenki, mert én tudom, hogy nem/igen. Azok is tudják ugyanezt, akik érintetté váltak. 

Amennyiben tehát bejelentenék, hogy korrupció miatt holnap minden kulturális katyvaszt, szentszart bezárnak, nem lepődnék meg.

Azon sem, ha ez sem változtatna a helyzeten, és pont azok kerülnének elsőként vissza a rendszerbe,  akik miatt kitették a Zárva feliratú táblát. 

a GASZTROBLOGGER és az update

   Csekonics-saláta a grófok emlékére

Elkészítendő hétvégén, amikor nincs kedvünk zsíros konyharuhákkal, foltos trikókkal és fölös kilókkal bybelődni, családtagjaink pedig szívesebben alszanak, tévéznek, híznak és isznak, mintsem hogy kötekedjenek vagy segítsenek.

    Hozzávalók:

    jércemell (40 dkg)

    folyami rák (30 db, apró)

    paradicsom (30 dkg)

    fejessaláta (2 fej)

    petrezselyemzöld (1 csokor)

    majonéz (2,5 dl)

    tárkonyecet (2 evőkanál)

    citromkarikák

    köménymag

    cayenne- i bors

    tárkonylevél

    Worchester-mártás, só

    A rákokat megmossuk, köménymaggal, petrezselyemmel, sóval ízesített vízben megfőzzük, kihűtjük, farokrészeikből és ollóikból a húst kiszedjük.

    A kihűlt főtt jércéről a bőrt lehúzzuk, a csontról lefejtjük a húst és csíkokra vágjuk. A paradicsomot cikkekre vágjuk, miután megszabadítjuk a héjától. A saláta néhány levelét félreteszünk a tálaláshoz, a többit egyenletes darabokra tépkedjük. A majonézt Worchester-mártással, finomra vágott tárkonylevéllel, kevés tárkonyecettel és cayenne-i borssal fűszerezzük.

    A rákhúsból néhány ollót félreteszünk a díszítéshez, a többit a dresszinghez adagoljuk, amihez óvatosan hozzákeverjük a csíkokra vágott húst, a paradicsomot és a salátát.

    Üvegtálkákra helyezett salátaleveleken tálaljuk, citromkarikákkal, valamint a rák ollóival díszítjük. Félszáraz fehérbort vagy minőségi világos sört igyunk hozzá.

KÖH a divatos szóhasználatban

: semmi sem szűnik meg, csak átalakul.

Napi tornaóra

Az iskolában

Matektanár:

- Hányadik órátok ez, gyerekek? Ki tudja megmondani?

A tanulók kórusban:

- A harmadik.

Matektanár:

- Helyes. Ezek szerint a hányadik szünet következik?

A tanulók kórusban:

- A harmadik.

Matektanár:

- Helyes. Tehát a hányadik szál cigitek?

A tanulók kórusban:

- A hetedik.

Matektanár:

- Helyes. Akkor itt az ideje, hogy ismét kimenjünk rágyújtani.

A tanulók kórusban:

- Helyes!

Az okos online-hirdető

Kb. tíz perce a boldogfalvi Kossuth u. 32. szám alatt, a coop-pal szemben elveszítettem a legújabb típusú, önműködő s összehajtogatható mobiltelefonomat. A szerencsés megtalálónak értékes jutalmat ajánlok fel. Az értesítéseket a Nokia jeligére várom a szerkesztőségbe. 

Szentek

Aki már látott katicabogarat világítani Szent Iván éjjelén, csodát látott. 

Minden szentnek megvannak a maga titkai. Nem hiába jelentette ki a nemrég elhunyt olasz bíboros, hogy a katolikus egyháznak legkevesebb 200 évet kellene maga mögött hagynia ahhoz, hogy a jelenben éljen. 

Ahol sok a titok, ott nagy a sötétség, a sötétben pedig nem hívnak mindenkit Nemeskürtinek vagy Csaba atyának.

Nem mindegy, mit eszünk

Egészen biztos, hogy egy bizonyos kor után egyáltalán nem mindegy, mit eszik a nő. Citromon és vízen, préselt gabonaszemeken ugyanis nem nőhet fel nemes feladatához.

Hacsak gyomorsav formájában nem kíván látható nyomokat hagyni maga után az Andrássy strásszén, a Hősök terétől egészen az első nyitva lévő patikáig, ami ugyan munkaszüneti napokon is félórányi járásra van, mégis több órának tűnik az életmentő bogyóig vezető út. 

De ha ellentmondást nem tűrően kellenek a nyomok, akkor inkább szobrokat érdemlők legyenek.

Munkakönyves sorozatgyilkosok

Kérdem én, az a góré, aki amelyik annyira inkompatibilis, hogy a tehetetlenségével őrületbe kergeti a beosztottjait, nem számít sorozatgyilkosnak? 

(No és a hiperaktív, aki folyton közelharcba kerül a székkel és a telefonkészülékkel, vagy egyszerűen csak nem fér be az ajtón a bútorzattól és a munkatársaitól? Ő Az sem?)

Valami még egyszer

Már az is valami, ha az üvegablakokat ellopják, de a templomot ott hagyják.

Pedig Papdon még egy focimeccset is lejátszottak a grófok koponyáival. Hát volt így értelme?

Igazán rossz hazafi, aki a sportot összetéveszti a gyűlölettel.

Valami

Már az is valami, ha 2012-ben, háromszázvalahány évvel a Redemptiónak nevezett árulás* után, a nemzeti erők négyéves mandátumának derekán a Fő utca bal oldala, összesen két épület alkotja a belvárost. Az összes többi ingatlan, beleértve a Városházát, a Bíróságot és az előttük bukdácsoló járdát már külvárosnak számít, és temetőnek.

Szóval ne igyunk előre a medve bőrére, ne vágjunk át szalagokat, ne elégedjünk meg félmegoldásokkal, inkább etessük meg a kacsákat, hogy legalább ők ne kakiljanak rá az ünnepi tortára.
Ennyit a látványos felújításról.

*tetszik tudni, vitézkötéses menténkben mi egészen bátran kiálltunk azért, hogy ne tejeljünk Mária Teréziának

Napi tornaóra

Általános iskolás koromban nagyon gyakran azzal mentettük ki magunkat a matekórákról, hogy próbánk vagy edzésünk van. A diákolimpiákon és a Megéneklünk Románia elnevezésű kultúrbalhén ugyanis akkoriban még teljesíteni is kellett, nem csupán részt venni, ami természetesen komoly felkészülést igényelt. Aki a Temesvári 2-es számú Matematika-Fizika Líceumban, a mostani Bartók Béla Gimnáziumban kórustag volt, az tapasztalatból tudja, hány pofonba, hány botfülbe s hány könnycseppbe került egy-egy díj. No

- s hány matekórába!

Mire licisták lettünk, kicsit megváltozott az ízlésünk, mert ekkor már a tornaóra elől futottunk be a szertárakba. Hogy ennek ellenére miként fordulhatott elő az, hogy az ország sportolói taroltak a nemzetközi versenyeken?

Hát az, kérem, úgy történt, hogy jött (mondjuk) a Vasutas Klub edzője, szinte észrevehetetlenül körülnézett a kecskék, szivacsok és kosarak környékén, majd az általa tehetségesnek vélt gyermekeknek tartott egy rövid fejtágítót.

- Figyeljetek csak! Senkit sem kötelezek közületek, hogy járjon el naponta hozzánk edzeni, de azt megígérhetem, hogy tőlünk bármikor kaphat igazolást, csapatunkkal beutazhatja a világot, táborokba járhat télen-nyáron, ellátjuk melegítővel, csokival, majd munkahellyel, diplomával, és mindezekkel persze ingyen."

Abszolút meglepő volt ezek után, hogy a vasfüggöny mögötti diktatúra toborzóembere tartotta magát adott szavához. Aki csatlakozott akkoriban hozzá, az most állatorvos, agrármérnök és külföldi állampolgár, vagy mind a három egy személyben, ám legfőképpen boldog ember.

Szóval így kell ezt csinálni, Hoffman Rózsa.

(Ó, tanító néni, ha tudná, mennyire utálja az ifjúság azt, amire kötelezik, és mennyire utálja az egyenruhát, akkor az éjszakáját alvással, pihenéssel tölthetné, nem pedig újabb és újabb megszorító intézkedések kidolgozásával. Márpedig ezt egy pedagógusnak kellene tudnia.)

És nem utolsó sorban azt is érdemes lenne figyelembe venni, hogy iskolaudvarok, torna- és sporttermek terén húsz évvel ezelőtt még elég jól álltunk. Igaz, hogy szegényesnek tűntek, de voltak, nem kocsma és fodrász szalon működött bennük, mint manapság.