Verso

Lehúzta a redőnyt és rányomta a bélyegzőt az okmányra. Már hajnalodott, de ez mit sem számított, hisz néhány napja már le sem hunyta a szemét. Meg kellett írnia a felmondását. És megírta. Aztán leráncigálta szurtos lábairól a csíkos zoknit, megfogta a légycsapót és jól elfenekelte vele a macskát. Zavarta, hogy Nyeszlett miatt minden félórában ki kellett mennie a konyhába, terepszemlét kellett tartania a jégszekrényben, fel kellett szeletelnie a kolbászt, hogy a fölöttébb zajos lakótársa is jól lakjon. Ha nem adott neki enni, az állat nem hagyta dolgozni. Miféle teremtés vagy te, sokba fog ez nekem kerülni! - morgolódott fejét bedugva az asztal alá, hogy nemtetszése biztosan célba találjon. De nem volt mit tennie, az állat tovább mondta a magáét, feltételezhetően megcsömörlött a házi koszttól, így hát dühében nyomott még egy pecsétet a lap hátoldalára is. Abban reménykedett, hogy ezzel végleg megoldotta összes gondját, baját.