„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2013. május 9., csütörtök

A nemzetközi kutatási projekteredmények egyik átka, hogy kinyomtathatók*

A tudományos ember** valóban elégedett lehet, és egy picikét ki is pihenheti magát, amikor pályázat útján felvételt nyer egy nemzetközi multidiszciplináris kutatócsoportba. Nos, amikor ez bekövetkezik, vagy tudja, vagy nem, hogy a kidolgozásra reá váró projekt címe Kitalált történelmek***.
Márpedig ez a címe, ezen ügyeskedik néhány koponya immár több hónapja egy multinacionális alapítvány jóvoltából, egészen precízen fogalmazva: megbízásából, azzal a céllal, hogy feltérképezze, miként épülnek be a lokális nemzeti vágyak, mítoszok és urbánus (v. kevésbé urbánus) legendák az egyes nemzeti-népi históriák hivatalos verzióiba. További pikantériája a programnak, hogy elemzései a félhivatalos, úgynevezett regionálisan elfogadott, tehát csak bizonyos területi határok között hitelesített historiográfiára is kiterjed a figyelme. Adok egy példát: kiderítheti, hogy a papucskészítés nem őshonos mesterség Szegeden, mivel Szeged általánosságban véve is város, sőt, már nagyon régóta város, így pipacsos papucsra alapvetően sosem volt szüksége. 

*anélkül, hogy bárki emiatt károsulna, mi több, hivatalos jelentések készülnek róluk, pecsétet és s. k. aláírást kapnak, így az önjelölt kémeket a legalapvetőbb örömöktől is megfosztják
**olyan, mint a színházi ember, csak álmodozóbb és kevésbé realista
***ha máshonnan nem is, a román szakirodalomból ismerős lehet

Itt lehet printelni!
És lehet gratulálni is.

Nincsenek megjegyzések: