Verniszázs

a kiállító szép, legalább ő az

a képeit szépen elhelyezi a falon, amely szintén szép, szép egyenes

a komisszár szép címet választ hozzá, érthető, hogy kifejezőt: csak képek a falon

az érdeklődőket szépen beterelgeti, hisz szereti a szépet, igyekszik stílusos lenni

a hallgatónak ezek után már csak egy a dolga: a legszebb ruhájában feszíteni az első sorban, demonstrálni, hogy őt becsülni kell

mivel sokan begyűltek, nem lehet tudni pontosan, melyik az első sor, azt sem lehet tudni, kinek kellene eldöntenie, melyik a sorok közül az első, s az elsők közül a legszebb sor, kinek kellene megmondania, ki ebben a sorban a legszebb, és azt sem, miként lehetne a legszebben vele elfogadtatni a legszebb munkát, amely, legyünk őszinték, úgy ahogyan van, pocsék, és még a legszebb elme sem érti, mi az üzenete, milyen szemszögből lenne ildomos megtekinteni, mert az egész cirkusz, amelyre a legszebbek összecsődültek, ennyi: csak képek a falon

a legszebb, hogy szövegét a komisszár a legszebben olvassa fel, és eltitkolja, hogy mindeközben szépen plagizál

neki szabad, még nem doktor

az érdeklődő a legszebb arcával hallgatja végig, megigazítja magán átizzadt ingét, és úgy tesz, mintha nem tudná, s úgy is, mintha valóban érdekelné

hóna alatt már szép nagy az izzadságfolt

végül a legszebben elmegy

a legszebb megkönnyebbüléssel hagyja ott a sok legszebbet 

Nem kell hozzá orosz rakéta

Vertek* bizony az új káderek közül is sokan, mindenféle szadista állat, akik legszívesebben kutyasintérek szerettek volna lenni, de végül az embereknél kötöttek ki. Tudott róluk a vezetés, nyilvántartotta őket, mert még csak nem is lábujjhegyen lopóztak be a régi tömlöcőrök közé, aztán elé, rangban fölé, hanem látványosan. 

Hisz a verést könnyű eltanulni, a gépkezelést nem. Az ember imponáljon, nem baj, ha rámegy a fél karja.

A nemzetiségeknek is megvan a bűnük. Minden olyan pártba befurakodtak, amely előtt nagy karrier állt. Moghioros-sal kezdődött, aki előző korszakában Mogyorós Sándor volt, aztán jött Sztálin-Dzsugásvili, Trockij-Bronstájn, Titó-Joszip Bróz. És Kádár. Különösképpen a bolsevikba húzódtak be, mert abban azt híresztelték, hogy náluk nem számít a náció, a vallás pedig azért nem, mert az úgysem kell.** Politikai asszimilációt jelentett ez, merthogy politikai úton igyekeztek bevágódni a nemzetbe s a népbe. Ezzel sem lett volna gond, ha komolyan gondolják. Régen az orosz és a görög főurak csinálták ezt, mert ők a rangért akartak bojárok lenni, semmi másért. De ez sem mindig megoldás. Tudniillik folyton akadnak az ilyenek között spionok, akik csak takarónak használják a furakodást, egy másik nyelvbe bújnak a priuszaik elől, sokszor vegyesházasságba is. Ők azok, akik szaporodni sem ódzkodnak, és ha odajutnak, hogy diktálni kell valamelyik hivatalos könyvbe, letagadják eredeti valójukat, mert az újért, amit magukra öltöttek, nagyobb fizut kapnak. Csak a nevüket kell egy picit megbolygatni, s minden kiderül.

Hát akkor miféle élcsapat vagyunk mi?

*és vernek a mai napig

**ez a megállapítás azokra is vonatkozik, akik a reverendát értették az uniformis alatt, ezért egyházi pályára álltak

Tabula rasa

Az előítéletet, etnikai gyűlöletet mindig is főként a misztifikálható származásúak körében kell keresnünk, nem pedig azokéban, akik érzelmeik miatt akár le is tagadhatnák, hogy kevert etnikumú magyarok.

Mélyen magyar érzelmű az a szerb, német, örmény, tót, zsidó vagy cigány származású honpolgár is lehet, aki ugyanolyan öntudatú, mint az a magyar, akinek eredete csak azért tiszta, mert homályba vész. Legtöbbünk számára bizony a származás körüli sűrű homály jelenti a tabula rasát. Ugyanis az az általános paradoxon áll elő, hogy aki századokra visszamenőleg bizonyítani tudja családfáját (mint pl. az arisztokrata), az hiába magyar, sosem hivatkozhatna tiszta magyarságára, mivel ősei között kimutathatóan sok a német, az olasz, a szerb vagy a román. Tehát éppen ők, a nemzet évszázados, ezeréves képviselői, királyaink és fejedelmeink nem hivatkozhatnak, nem is hivatkoznak semmiféle abszurd tiszta fajiságra. Sokkal inkább teszik ezt azok, akik felmenőiket legfeljebb déd- vagy ükapjukig tudják kimutatni, szépapáikról pedig fogalmuk sincsen. Sőt, az említett homály miatt csakis ők misztifikálhatják etnikai származásukat. Ha pedig nevük nyelvi eredete vagy névváltoztatásuk ténye nem mondana ellent eme misztifikációnak, még el is hinnénk különös, szerteágazó történeteiket. 

Látható tehát, mely rétegeknél virágozhat igazából a legendák, mondák buja, párás őserdeje. 

Elnézést, hogy kiröhögöm magunkat

Erre igazán nem mondhatjuk, hogy pompás helytállás. Vagy mégis?

A szlávokat lassacskán kiverik innen, de mi itt maradunk. Néhány éven belül a többiek is eltűnnek, de mi továbbra is maradunk. Tudják, Magyarország predestináltan szegény és gyenge, ezért van az, hogy hozzá képest a szomszéd mindig erősebbnek látszik. Összegezzünk, és nevezzünk meg egy szomszédot, a románt. Tengerek, hegyek, földgázok, latin unokatesók, római gyökerek teszik ezt velük, vonnak köréjük védőgátakat. Az ő katonáik már nem halnak meg, miközben a mieink épp most készülnek elesni. Ezt nevezem én pompás helytállásnak. Teljesen bizonyos vagyok abban, hogy Románia ezt a háborút is túléli majd, ráadásul győztesként, és élni fog még sok-sok idővel azután is, hogy a miénk már régen elpusztultak.

Kinizsi sem segített

EGY SZÁZALÉKON MÚLOTT

Kilencvenkilenc százalékban elkészültek a Bánsági Múzeum épületének felújításával, a Temes megyei önkormányzat mégis leállította a beruházást.

Tovább...