Hiányérzet

Nem hosszú a történet, de odahaza még egy papírgalacsint sem találtam, amire feljegyzéseket, vázlatot készíthettem volna, pedig az asztalfióktól kezdve a spájzig mindent kiforgattam. Végül a falat használtam fel. Az én falamat, a saját hálószobám falát, ami egyetemes felháborodást váltott ki még a tágabb környezetemben is (hisz nem úgy van az, hogy a drónok korszakában azt csinál mindenki, amit akar, a lakónegyed a szájára vett), végül a szomszédok kihívták a rendőrséget. Az az igazság, hogy ideges lettem (utálom, ha néznek, miközben dolgozom), ez  okból pedig kicsit nagyobb zajjal kerültek fel a betűk a helyükre. Bevallom, nem volt teljesen rossz ötlet lecserélni a körmölés hagyományos technikáját, mert így a hibákat azon nyomban észrevehettem, ott tolongtak feketén-fehéren az orrom előtt, aztán színesben, mert a helyszínelők egyike nagyon jó érzékkel azt tanácsolta, szebb lenne, ha nem ragaszkodnék betegesen a monokrómiához (csodálkoztam, amikor ezt kimondta). Hallgattam rá, szeretem, amikor az egyszerű ember átveszi az irányítást. Az egyszerű emberben ugyanis él egyfajta elemi ösztön, amelynek hinni lehet, aminek alá kell vetnünk magunkat. Csupán akkor zavarodtam bele a történetbe, amikor a kiadó jelezte, hamarosan lejár a leadási határidő. Az utolsó pont után ugyanis nekem már akkora képtelenségnek tűnt felidézni azt a pillanatot, amikor nekiveselkedtem, és megfogalmaztam az első mondatatot, hogy nem is tettem semmit ilyen tekintetben. Pedig valamiféle rendnek lennie kellett az önéletírásban, a mondatok sorrendjében, a szerkesztőnek ez határozott elvárása volt. Én viszont képtelennek mutatkoztam helyére rakni a dolgaimat, sehogyan sem tudtam belevinni az idő múlását a hátrahagyott éveimbe. Arra jutottam, hogy könnyebben elboldogulnék a kronológiával, ha a gondolati egységek függvényében feldarabolnám a felületet, aztán a kijelölt határvonalak mentén levakarnám a vakolatot, majd a teljes anyagot leteríteném a földre, s ott eljátszadoznék a szövegrészekkel. Ezt tettem. De bizony megijedtem, amikor azzal szembesültem, hogy még így sem áll össze az életem.