„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2017. július 9., vasárnap

Reneszánsz tündérmese kortárs feldolgozása nyitotta meg a Shakespeare Fesztivált


A Gyulai Várszínház produkciójában táncosok értelmezték a szentivánéji álmot

Telt házzal indult az idei gyulai Shakespeare Fesztivál július 7-én. A várszínpad közönsége a világirodalom egyik legnépszerűbb és legtöbbször játszott darabjának táncfeldolgozását nézhette meg.

Bátor vállalkozás a Gyulai Várszínház részéről, hogy kortárs táncelőadással nyitotta meg az idei fesztivált. A Szentivánéji álom című Shakespeare-művel egyébként is nehéz kísérletezni, hisz bármennyire is könnyednek tűnik, számos előzménye, feldolgozása rendesen megnehezíti mindazok dolgát, akik újító erővel hozzányúlnak.

Kulcsár Noémi koreográfiája és színpadképe, Cseh Dávid dramaturgiája a gyulai bemutatón azt igazolta, hogy lehet még friss, életképes tartalmakat előhívni a reneszánsz tündérmeséből. A minimális díszlet és a jelzésszerű kosztümök az előadókra irányították a figyelmet, akik egy már teljesen kész produkcióval álltak elő. Noha a premierek általában kiforratlan, tesztjellegű darabok, ebben az esetben a helyzetek kidolgozottan hatottak, a tizenhárom fős csapat összehangolt mozgássorokkal bizonyította, hogy a feladatot szakmai alázattal és a közönség iránti tisztelettel oldotta meg.

Shakespeare vígjátéka, a Midsummer Night’s Dream a szerelem magas fokú dicsérete, a Rómeó és Júlia folytatása, ám egyben cáfolata is. Mert ami a Rómeó és Júliában tragikus és halálos, az a Szentivánéji álomban humoros könnyedség, a negatívumok ezúttal feloldódnak és meseszerű valósággá válnak. A darab összes (lépés)sora egészséges emberi kapcsolatokat hoz felszínre, s a nő-férfi viszony életfenntartó erejét hangsúlyozza.

A németországi iskolák táncelméleteiből merítő Kulcsár Noémi puzzleként összefonódó testekből építi fel a történetet. Képzelőereje határtalan, amikor arról van szó, hogy a feloldhatatlannak tűnő embercsomókból újabb és újabb alakzatokat formáljon. Egyetlen félrecsúszott ölelés, fogás, lábelemelés elegendő lenne a társulat felállásában ahhoz, hogy a kompozíció homokvárként omoljon össze, ám erre a bemutatón még nyomokban sem láthattunk figyelmeztető jeleket. A táncosok nemcsak, hogy olajozottan működnek, és páratlan rugalmassággal, „csavarmentesen” másznak fel a dekorációként használt salgó polcokra, de mindemellett szépek is, ami megsokszorozza a tündéri história esztétikumát.

Szerethető, hogy az ókori Athén mókás cselszövései és a 16. század felvilágosult eszméi megállják a helyüket a 21. századi környezetben. A gyulai Szentivánéji álom ugyanis a mában játszódik, akkora adag rugalmassággal, hogy a tradíciók észrevétlenül épülnek bele a szelfivilágba, amelyben simán továbbélnek, egyik léthelyzet, állapot idétlenségei sem szorítják ki a másikét. Felix Mendelssohn-Bartholdy romantikus zenéje kortárs zajokkal, zakatolásokkal, morajokkal egészül ki, karcos kiegészítésekkel szolgáltat tökéletes alapot ahhoz, hogy a szerelem minden szinten lángra lobbanjon, magasba röpítse a földhözragadtat. Ehhez mérten kapunk Kulcsár Noémitől és munkatársaitól klasszikus balettelemeket és modern csapkodást, lekerekített szögletes koreográfiát konfettiesővel. Mindent együtt, és mindent a maga helyén.

A gyulai bemutató értelmezéséhez persze nem árt tájékozottnak lenni Shakespeare sokszereplős, szövevényes álmában, amely dióhéjban így foglalható össze: Hermia Lysandert szereti, de apja, Égeus király Demetriusnak ígérte a kezét, akibe viszont Heléna szerelmes titokban. A koronás fő végül dönt, leányának választania kell esküvője napjáig: vagy hozzámegy Demetriushoz, vagy lemond a férfiakról. Hermia egyiket sem akarja, inkább megszökik Lysanderrel a sötét erdőbe. Közben Theseus, Athén ura és Hippolyta amazonkirálynő menyegzőre készülődik. Puck tévedésből szamárrá változtatja Zuboly fejét, ami kapóra jön a feleségével civódó Oberon tündérkirálynak, aki varázsport szór Tatiana tündérkirálynő szemébe, azzal a vad szándékkal, hogy abba a lénybe szeressen bele, akit először meglát. Tatiana elsőként a szamárral találkozik...

Puck véletlenül Lysander szemébe is hint a csodaszerből, aminek következtében ő is beleszeret Helénába. Miután Puck rájön, mekkorát tévedett, Demetrius szemébe is juttat a porból, aminek eredményeként Lysander és Demetrius párbajozni kezd a nőért.

Végül Oberon lesz az, aki kibogozza a szálakat. A király esküvőjének napjára Demetrius Helénát, Lysander pedig Hermiát választja párjának, a szamár visszaváltozik, Theseus és Hippolyta pedig összeházasodik.

A gyulai várszínpadon mindezt Csizmadia Tamás (Theseus, Athén ura), Stohl Luca (Hippolyta, Theseus menyasszonya), Csere Zoltán (Vackor, ács), Grecsó Zoltán (Gyalu, asztalos), Kalmár Attila (Zuboly, takács), Szabó Levente (Dudás, fúvó-foldozó), Darabont Áron (Lysander, aki Hermiába szerelmes), Schell Martin (Demetrius, aki Hermiába szerelmes), Tóth Brigitta (Hermia, aki Lysanderbe szerelmes), Tokai Rita (Heléna, aki Demetriusba szerelmes), Halász Gábor (Oberon, tündérkirály), Wéninger Dalma (Titánia, tündérkirálynő) és Hajszán Kitti (Puck) táncolta el. A rendezésben Kulcsár Noémit Wéninger Dalma segítette.


Nincsenek megjegyzések: