„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2017. július 11., kedd

Hol a koponya?

A fej visszajár

A Tisza család 1760 óta élt háborítatlanul Geszten, ahol már nagyon kevesen emlékeznek erre a gaztettre. Felidézzük.

1983 nyarán idegen fehér autó állt meg a Tisza-kripta előtt. Néhányan kiszálltak belőle, és a családi sírhely ablakát felfeszítve bemásztak a sötétbe, ahol kirángatták helyéről Magyarország egykori miniszterelnöke, Tisza István koporsóját. Felnyitották, és kilopták belőle a politikus koponyáját. A sírba tett ékszereket, a gróf pecsétgyűrűjét, nyakláncát ott hagyták. Ezzel is jelezték, nem piszlicsáré fosztogatóként garázdálkodtak.

Gyanúra adhat okot, hogy a temetőőröknek nem tűntek fel az ablakon át közlekedő alakok. Nehéz elfogadni, hogy azt hitték, a Tisza család leszármazottjai jöttek látogatóba. Egyiküket mégsem hagyta nyugodni a kíváncsiság: délután benézett Tiszáékhoz. Állítólag így fedezték fel, hogy bűncselekmény történt.

A helyszínre hívott rendőrök ugyan intézkedni kezdtek, de a tetteseket nem találták meg. Az üggyel a korabeli sajtó sem foglalkozott. Egyetlen terjedelmesebb írás jelent meg a kegyeletsértésről, amelyben az áll, hogy a nyomozás gyorsan lezárult. Hallgatásba burkolózott Patay Józsefné, Tisza István unokája is. Feltételezhetően megmondták neki, mit kell tennie.

Egyértelmű: valaki nem akarta, hogy kiderüljön az igazság.

Azóta viszont sok minden megváltozott, így elérkezett annak az ideje is, hogy az elkövető visszaadja a nemzetnek azt, ami megilleti: a koponyát.


Nincsenek megjegyzések: