Régiók háborúja: ez lenne az autonómiához vezető út? (+ film)

Moldvában naponta átlagosan öt embert szúrnak le s hat gyermeket erőszakolnak meg, utóbbiakat többnyire a családfők (ha nem a pópák). Havaselvén ettől picit jobb a helyzet: oltyán és muntyán földön ugyanis látszólag a csalók, a szélhámosok állnak a bűnözési lista élén. Végül is mindegy, mert az újabb és újabb gyilkosságok már nem is számítanak hírnek, nem mennek eseményszámba. A felizgatott, beszívott tagok úgy esnek egymásnak e két Kárpáton túli tartományban, mintha az öldöklés, a leszámolás lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ám ha ugyanez Erdélyben vagy a Bánságban történik meg, akkor az immár vendégmunkásított regátiak egy emberként kapják fel a fejüket, és a győztes boldogságával mondogatják: lám-lám, csupa vérszívó barbár lakik odaát.
Ezzel a történelmi ellenségeskedéssel visszaélve tették a helyezkedő, ravasz médiamogulok és üzletelő futtatóik az utóbbi napok vezető híranyagává a keletről importált roma bíró már említett temesvári feldarabolását, és az ügy olybá tálalását, mintha országunkban ezidáig sosem fordult volna elő hasonló eset. Persze jobb lett volna, ha a két bukott orvostanhallgató semmilyen szinten nem kerül kapcsolatba a dúsgazdag cigányemberrel, mert ha tartózkodtak volna a vele való találkozástól, akkor most nem várna reájuk fejenként legkevesebb húsz évnyi szabadságvesztés. Ezért hát sajnálom is őket, meg nem is.
Azt viszont már én is nehezen viselem, hogy a nyilvános szitkozódás az ifjak családtagjaira, sőt még a rokonság baráti körére is kiterjedt. Céltáblává s gyanúsítottá vált ily módon a vádlott fiú lekurvázott anyjának az élettársa is, no meg a lesurmózott, lebanditázott szerető apraja-nagyja, bónuszként pedig a teljes bánsági adventista közösség, lévén, hogy a hasfelmetsző leányzó valamikor ezen szövetségnek volt a tagja. Nem mintha szimpatizálnék a szektákkal, sőt, tanításaikat, szélsőséges elveiket egyenesen helytelennek, a valóságtól abszolút elrugaszkodottnak és félrevezetőnek tartom, de ami sok, az sok. Hisz a hivatalos nyomozást fürgeségben és merészségben sokszorosan leköröző amatőr boncolgatás jelenlegi állapotában, illetve formájában a latin szappanoperák szerzőinek is rendesen feladja a leckét, nem beszélve az érintettekről és a fakabátokról.

Mindent összevetve az az érzésem, a temesvári leszámolás miatt kirobbant hisztéria egyáltalán nem magától tört ki, inkább mesterségesen gerjesztett, amelynek hatása által az ötletgazdák máris elérték, amit akartak: a szerepek élesen elkülönültek egymástól. Van ugyanis egy tisztességes áldozat és egy hozzá fűződő gyászoló, szenvedő, bántalmazott ártatlan importtábor, amelynek fenntartóival mindenikünknek együtt kell éreznie, és van két vadállat, akiket egy Istentől elrugaszkodott pénzorientált, perverz, korrupt bennszülött nagycsalád termelt ki magából. Őket mindazoknak, akik még élni s otthonukban, szülői házukban békében megöregedni szeretnének, el kell ítélniük.
Mi ez, ha nem manipuláció, terror, rabszolgaság?

Részletek itt.