„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. augusztus 14., péntek

Nem elég nagy a rakás


Békási-szoros, Hargita megye, Gyergyószék

Neamţban nem ismerik a határokat: ma száz méterrel, holnap ezerrel tolják nyugatabbra a megye sufnijait, holnapután pedig már arra fogunk ébredni, hogy a granicsár Szeged mellett, a Tiszánál kéri kontrollra a passzportot, vagyis ehelyt helyett ahalyt.
Gyimesbükköt is így, szép diszkréten tolták át Hargitából Bákóba, s vették rá a félig-meddig csíki "csángót", hogy ügyes-bajos dolgait ne Szeredában intézgesse, hanem az ország ezeréves peremének túloldalán, Moldvában. A helybelieket keservesen érintő igazságtalanságot mára elfeledték a hivatalosságok, a régi szélek és székek visszaállításáért egyik elöljárónk sem vitte vásárra a bőrét, a politikus nem tette kockára a karrierjét, a nemzet Messiása pedig nem döngette meg a nyilvánosság előtt mélymagyar mellét.
Emiatt fúr-farag tovább a telhetetlen állambíró ollója. Ma egy kicsit innen nyisszant le, holnap két kicsit onnan, amíg akkorára nem dagad, hogy magától felrobban, mint hajdanán a puliszka, velünk együtt. Csodálkozom hát, hogy a nyakas székely ember a mindenkori vesztes beletörődésével, tétlenül szemléli, miként lopják el ma szálanként az erdejét, holnap katonástól a királyságát.
A legfőbb kérdés számomra tehát: meddig tűri még? Mert azt ő is jól tudja, hogy a tét nem száz vagy kétszáz méter egyik vagy másik megye javára, hanem maga az országhatár, azzal együtt, hogy a dokumentumok szerint a módosítás már kilencven éve megtörtént.

A békási háború előzményei:
1 + 2

3 megjegyzés:

Éva írta...

Megáll az eszem ! Ámbár, nem is értem, mitől lepődöm meg. Talán azon, hogy ezidáig fel sem merült bennem a gondolat, hogy ilyesmi előfordulhat. Meg kell hagyni, rafinált ez a határtologatásos módszer. Cuius regio, eius religio.

Gurzó K. Enikő írta...

"Hargita Megye Tanácsának többszöri tiltakozása nyomán ma leszerelték azt a 24 négyzetméteres hirdetőtáblát, amely Neamţ megye turisztikai látványosságait népszerűsítette, közöttük Békás-szorost is.
A reklámpannó helye, illetve a két megye pontos határa vita tárgyává vált, mióta Neamţ megye minden eszközzel igyekszik saját területévé nyilvánítani a nagy turistaforgalommal bíró csodálatos Békás-szorost.
A neamciak az általuk a közelben felépített pihenőhelyről is leszerelték a megye tanácsát és tanácselnökét reklámozó táblát."
Forrás: Hargita Megye Tanácsának Sajtószolgálata

Spectator írta...

Dúlnak a háborúk...mert az új hadviselés szerint csupán kitartás kérdése minden előbbre lépés ebben a "csendes Európában". Egy fél országot szereztek így... mert a pofátlanságnak nincs mércéje és határa sem. A minap a Spectrum tévén láttam egy riportszerű útifilmet a hitleri hatalomra jutásról. Az "okos" riporternő azt mondja: "elviselhetetlen fájdalom és megalázásként viselték a németek az I. világháborút lezáró békedöntés előírásait. Ilyen nem volt Európában..."
S akkor ez a hölgy, aki angol különben, hogyan ítélné meg Közép-Európát? Nem tudom! De szörnyű a gyanúm! Ő ebben a dologban nem látna kivetnivalót. Hát ezért jutunk mi ilyen sorsra többek között.
Dícséret azért Hargita megyének.