„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2010. május 6., csütörtök

Időben



Arcom a szélbe dobom,

megbocsátok,

halk léptek csetlenek

a nyelvemen,

ahol egy szó ül,

nem több,

szempillám lehullik,

amikor

a tavaszi zuhatagok,

hozzám ragadnak,

a vállamhoz érnek,

s én kivárom,

sápadt vagyok

akár a Hold,

az asszony ne legyen

zsarolható,

soha sehol ennyi

ostoba tréfa,

nem értem, mit teszek,

lépteim a homokon

is koppannak,

begombolom a bőrkabátom,

hogy ne fázzak,

ne lássalak még

az árnyékodban sem,

a számból szegek

bújnak elő,

mint a réten

tavasszal a pipacsok,

pirosan tarkállok,

de kit érdekel,

hogy már sehol sem

vagyok,

belevetem magamat

az időbe,

tologatom lábam előtt

a megválaszolatlan

szemöldökráncolásokat,

most mit tegyek,

egy férfi ölel,

a maga módján

szeret,

surran és rohan,

tenyere hozzám tapad,

imádom a szemét,

amellyel rám lehel,

senkit, soha így még

nem simogatott,

gyilkosai az ajtóm

előtt hallgatóznak,

lehallgatnak, néznek,

miként esik le rólan

az alsónemű,

egy motelszobában,

mellettem az óra,

ha csörren,

indulnom kell,

tova száll ő is,

de reszketve

gyorsan visszatér,

ennyire senkit

nem öleltem még

magamhoz,

lángokban a mellem,

ne menj, ne sírj

utána nyúlok,

elkapom a száját,

rám szakad

a mindenség,

mely ő, s szundít

egy jót a hasamon,

azt mondja, ott

benn a jövőnk

színes betűk

halkan csapódnak

a homlokomhoz

csak még

egy hét, egy hónap,

újból áld az ég,

a szél is taszít,

hozzá sodor,

és nem tudom,

kivel, hogyan,

melyik a kettő,

ez is, az is, mindkettő,

széttépem magamat,

hogy jussak,

és maradjak is,

vad érzelmek marcangolnak,

a szomszéd házban

új arcok, új gondok,

én is új leszek maholnap,

új nevem lesz,

új képem az oldalon,

milliók zörögnek mellettem,

a szúnyog nem fér

már be az ágyam alá,

mennyasszonyi ruhát

hoz nekem egy autó,

fekete, mint a hajam,

vörös benne a sofőr,

és az ajkam,

csókostól rajta,

ő lesz az igazi,

porladásig.

17 megjegyzés:

sat. írta...

+++

Éva írta...

megrendítő
félelmetes

és csodaszép :)

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Tényleg tetszik? Hát ezt nem is hittem volna. Csupán egy probálkozás.

Nyárády Károly írta...

Csak kérdezem: Ki lehet az, vagy egyáltalán ki lenne jogosult arra, hogy eldöntse:
Jó, vagy nem jó az, amit Te ide leírtál? Szép lenne, vagy nem lenne szép? Igaz, vagy hamis? Így van, vagy nincs így, stb.
Szárnyalsz, és van úgy, hogy néha kerül is valaki, aki nyomodba iramodik és tud követni is! A valóság az, hogy a legtöbben semmit sem értenek belőle, mert még szárnyuk sincs! Véleményük persze annál alaposabb lesz, és kioktatóbb is!
Örömödre válhatik, hogy vannak sokan még, akik legalább sejtik a lényeget. Ha nem, akkor is vigasztalhat az a tudat, hogy
egyvalaki mindig biztosan fogja tudni!
Ez a tudat a legfontosabb!

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Hogyki az, aki eldöntheti, jó-e, vagy nem jó az, amit csinálok? Hát az irodalmár, a költő, természetesen, nem is a piaci kofa. Hisz a rossz vesét sem a cukrász hivatott kivájni az emberből, hanem a sebész. Ez még nem azt jelenti, hogy más nem érti, mi után matat a doki a bensődben.

Nyárády Károly írta...

A sebészet egzakt tudomány, míg az irodalmár valami véleménymegmondó lenne! No és ki lenne a költő?
Kovács Ferenc az erdélyi, aki legutóbb Kossuth díjat kapott, mint költő, a díj kapcsán a következőket mondta:
"Nem tartom magam költőnek, mert nem tudom, hogy az lennék! Szerintem a költő az, akinek verseit száz év múlva olvasni fogják, és akkor is tetszeni fog!"
Továbbá ő lenne az a valaki is, aki határozottan visszautasította mindig azt, hogy véleményt nyilvánítson bárkinek a verseiről-költeményeiről! Ő tudja, hogy miért teszi!
Korábbi kérdésem un. "költői kérdés" volt, és mondanivalója lehámozva az lenne, hogy:- Míg a híd stabil, a kés éles, a beton kemény, és a neutronbomba pusztító, addig a lélek és a szellem megnyilvánulásai nem kvantifikálhatóak! Ily módon nem közelíthetőek meg tudományos módszerekkel sem és mesterségesen felállított un. szabályok alapján nem ítélhetőek meg!
Röviden: A lényeget érzed, ha képes vagy rá, és van olyan is, aki csak sejti, mint macska az esőt! Ilyenkor történik meg az, hogy amit érzel, az lehet jó, közömbös vagy rossz!
-De nem tudod!!!!
Egyébként a piaci kofa is test és lélek lenne, és kívülről nézve rajta sem látszik az, hogy melyik lenne a nagyobbik rész!

PS. Ha "idegesít" okoskodásom, csak szólj! Csak tisztázni kívántam néhány korábban megfogalmazódott gondolatot a "műfajjal" kapcsolatban.

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Nem érthetek veled teljes mértékben egyet, mert pl. Kis Jóska Fenyőfa c. festménye sem attól jó, hogy Béla bácsi, a szobafestő annak tartja. Hogy Kis Jóska Fenyőfa c. festménye művészi értéket képvisel-e, v. sem, azt a művészettörténész, v. a műkritikus mondja meg bizonyos kritériumok alapján. És hogy ki nevezhető műkritikusnak? Akinek megvan hozzá a megfelelő képzettsége, s bizonyította is már, hogy tudja, miről beszél. És ne tévesszünk össze két fogalmat: a jó nem mindig szép. És fordítva.
Amúgy értem, mit akarsz velem megértetni.

Hunfalvy Délibáb:* írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Hunfalvy Délibáb:* írta...

S hogy te is értsél engem: ha Béla bá, a szobafestő azt mondja, hogy a Fenyőfa c. festmény neki tetszik, az még nem azt jelenti, hogy az, ami neki tetszik, jó, s megüti azt a szintet, amit már profizmusnak neveznek.
Szóval a Fenyőfa nem azért fog bekerülni a Szépművészetibe, v. a Louvre-ba, mert Béla szépnek találta, s attól még, hogy Béla szépnek találta, a Fenyőfa még nem fog bekerülni a Szépművészetibe, s nem lesz műkinccsé nyilvánítva stb., stb.

Nyárády Károly írta...

Erre most mindenfajta félreértés, vagy félremagyarázás szándéka nélkül csak azt tudnám mondani, hogy ez bizony nagyon de nagyon elitistán, és igen dogmatikusra sikeredett!
Amióta tombol mindenfelé a neoliberális agybaj, hogy minden attól függ és hogy minden relatív és hasonló kavarások, azóta nagyon kell vigyázni arra, hogy mit mondunk ki úgy, mint elfogadott elvet, axiómát vagy vélt igazságot!
A profizmus szó ma már nem jelent semmit, mert azt, hogy valaki valamihez mennyire is ért, azt nem lehet ténylegesen tudni, mert ez nem számít sem erénynek és érdemnek se!
Ma profinak lenni annyit jelent, hogy legyen néhány szép okmányod arról, hogy nem vagy teljesen hülye, és máris beleszólhatsz néhány fontos dologba, ha azon az oldalon állsz, ahol éppen egy olyan véleménymondóra van szükség, mint amilyen te lennél! Olyan véleményre, ami egyértelműen bizonyítja egy érdekszféra jogosultságát, vagy vélt igazát! Magyarán, ha kell vélemény ahhoz, hogy valami fehér legyen, akkor olyan profi mondja, aki fehéret mond! Ha nem, akkor olyan fog beszólni, aki mindazt feketének látja! Ilyen egyszerű ez!
Gyurcsány és kormánya mindaddig profi volt, míg kiseperte őket a választásos zivatar, holott a profizmusukat matematikai pontossággal ki lehetett mutatni! Mégis, a szubjektív Béla bá-k és társai döntöttek arról, hogy ki legyen ezután a szakértő és a profi is!

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Említetted KAF-ot, mint nagy és jó költőt. Hát Béla bá szerint ő biztosan nem nagy és jó költő, sőt, Béla bá szerint fabatkát sem érnek a krikszkrakszai. Számít akkor, hogy mit mond Béla bá? Nem számít, mert KAF attól még nagy és jó költő marad, hogy Béla bá kihajítja a kötetét a szemétdombra, mondván, nem érti, túl sok ész kell hozzá. Tehát mégsem a Béla bá szava a mérvadó. Ebben a témában inkább az EMIL dönt, és az Írószövetség (ha van ilyen). A TE filológia karának profjai.
Én nem vettem meg a diplomáimat, és gondolom, vannak még olyanok, mint én.

Nyárády Károly írta...

Van nekünk egy közös ismerősünk, aki a napokban felállított nekem egy jó diagnózist. Dührohamot kaptam valami nagy baromság miatt. Ő persze sztoikus nyugalommal állapította meg a végén, hogy megint begurultam, mert én még mindig azt hiszem, hogy ha valaki főiskolát végzett, akkor azt még mindig a régi, legfeljebb a kilencvenes évek igényeinek megfelelően kell értelmezni!
Nos, ha a marketing főpapjának is ez lenne a véleménye a mostani diplomagyárakról, akkor én ezen tényleg nem tudok vitatkozni!
Na és végre!!!
Ennyi szájtépés után kimondatott az igazság is!
Nem számít az, hogy ki mit mond!Az sem hogy kik mondják, és az sem, hogy azokat hogyan hívják, vagy hogyan küldik el őket a fenébe!
Az számít, amit Te érzel, és az, hogy ebből mennyit sikerül átéreztetni azokkal, akik bár nem tudnak hasonlóan fogalmazni, de tudják-érzik, hogy ők is valami hasonlót éreznek, és te helyettük is megfogalmazod a lényeget!
Ezt nem felkészültségnek és nem tudásnak nevezném, hanem adottságnak! Ajándéknak! Tehetségnek! Valaminek, amit csak úgy megkapsz valakitől, valamitől, és értékesíted azt, vagy hagyod elkallódni. Ez azonban már egy másik kérdés lenne!
Isten Ajándéka ez, ha úgy tetszik, és ebbe senki emberfiának beleszólása nem lehet! Jól mondom?

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Ja...
Ám az ajándék önmagában még nem elegendő. Ha nem gondozod, ellened fordul.

Unknown írta...

Szerintem *****
rengeteg (szó)kép, szólít meg...
izgalmas ...hol hullámzik, hol kisimul, hol cirógat, hol arcul csap, hol magával ránt, hol eltaszít ... :)

Melinda Matyas írta...

Heyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy!!!!!!!!!!
Ez fantasztikusan nagyon nagyon jo, imadom, egyszeruen imadom!!!!!!
Latod, igy kell ezt csinalni!!!!!!!
Azt a mindenit de jo volt...
Nem birok magamhoz terni, annyira tetszett!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Amellett, hogy a szokepek elevensege tiszta kej volt az agyamnak, meg a verkeringesemet is meginditotta!
...
Huhhhh... engem lehengereltel... de nagyon...

lancelotbeka írta...

Nagyon szép írás,és a blogod is nagyon tetszik!!!Érdekes,és értelmes témákról írsz,vissza fogok még jönni hozzád!Szép napot!

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Ó, köszönöm szépen!