A tehetség nem vész el

|rtam n;h'nz sort, írtam néhány sort, mert a főnök, értik, a hadnagy elment a tavaszi tárlatra lefoglalni egy gyanús vásznat. Tegnap délben 13 óra 57 perckor kaptuk a telefont, hogy helyzet van. Az illető nem adta meg a nevét, de folyton azt mondta, hogy spiró, spiró. Ebből persze nem tudtuk megállapítani, mit akar, és főként, hogy milyen nyelven, ezért inkább beütöttük az elhangzott betűket a google-ba, s hoppá, kijött a tavaszi tárlat, az utcanév is, ill. a szám, de nem utolsó sorban az akció kiadója, amit mi feladónak szoktunk szaknyelven nevezni. Hadnagy rögtön kapcsolt!... Úgyhogy most ott van, és foglal.

Hamza hazatért, mert hazavittem, aztán hithagyóvá lettem, nyeltem egyet, és köptem, mert egy legyecske pofátlanul beletörött a szemem fényébe, s véletlenül lenyeltem egy krétát, talán azért, mert megijedtem. De mivel: ami a számon, az a szívemen, kiöklendeztem, kár, hogy csak a falaknak van fülük. A krétával egyébként igazságot szolgáltattam volna, hisz tudják, mire használja a tanuló, amikor már nagyon elege van. Láz adásra. Eszköz híján én az ujjamat vettem igénybe. Elnézést.

Ha létezik társadalmi igazságtétel, és léteznek bátor férfiak a földön, akkor most bizonyítok. 

Mert ez*, a delmagyar.hu fotókollekciója, amelyből - vagyok annyira kedves és udvarias, hogy - egyet itt máris közszemlére bocsátok, egész egyszerűen könnyfakasztó (tudja-e esetleg valaki délen, milyen valláspolitikai színek vannak manapság érvényben Brazíliában?, mert az ott, a háttérben, egy táltos):

*

 

Ezért köszönöm az uraknak a virágot, vagyis köszönöm, hogy miattam ezúttal sem fonnyadt el.

Köszönöm az uraknak a köszönömöket is, a ki nem mondottakat is, mert így legalább senkinek sem lett nedves a tenyere a sok mondókától.

És köszönöm a táltosoknak, hogy még karácsonykor is bent ültek a berényi sarokházban, hogy felkészüljenek a beiktatásra.

Hát köszönöm nekik a felhozatalt és a bőröm bronzát.

De főként ama főnek vagyok holtomig hálás mindezért (de jó neki, hogy nem vagyok haragtartó), aki pont arra a sínre állította a szereplőket, amely épp az ellenkező irányba szállította valamennyiüket. Mindenüvé, csak nem Hamzához, nem Hamza humanizmusához.

A hókuszpókuszok rendkívül gyomorforgatók tudnak lenni, bizony.

De mint jeleztem, a tények megmásíthatatlanok, a kultúrának pedig továbbra is a legjobb otthon.

Bevallottan is utáltam mindig az ateistákat.

A polgár találja fel magát, oldja meg, ha méltó kíván lenni önmagához, emberi mivoltához

Hajnali 6 óra, szombat (amúgy vasárnap lenne, amennyiben az ügyintézés vasárnap nem szünetelne). Ügyfél bekopogtat az ablakon, ügyintéző kinyitja az ablakot, kidugja a fejét. 

Ügyintéző: Mondja, kérem, mit óhajt?

Ügyfél: Jó reggelt, vásárolnék néhány jegyet, kedves hölgyem, nem tudom, elegendő-e a nálam lévő összeg. Hány férőhelyes a jármű?

Ügyintéző: Adja ide a pénzt, elegendő lesz. Attól függ, uram, milyen járműre gondol. Az állóhelyekkel együtt harminc.

Ügyfél: Harmincat kérnék, az összest az ablakhoz, a metróra. 

Ügyintéző: Tessék, itt a tíz jegy, a többiek majd állnak.

Ügyintéző ezután becsukja az ablakot, ügyfél pedig elgondolkodik azon, miként intézze el, hogy harminc út alkalmával foglalhasson majd helyet az ablaknál, és persze anélkül, hogy jegy nélkül legyen kénytelen felszállni a metrószerelvényre.

A család ajándék

Néhány nap múlva nekem is lesz családi csomagom. Hogy ez pontosan mit jelent, nem tudom (talán több mosatlan tányért?, nagyobb villanyszámlát?, rántott tojást reggelire?, pelenkázást, még több átalvatlan éjszakát?), a tévém mindenesetre biztosan örülni fog neki, főként, hogy azt mondták, ajándék. Mint amikor a lelkészemet hallgatom a templomban, épp olyan felfoghatatlan érzések kerítettek erre hatalmukban a cégirodában, ahol a régi ügyfelekre való tekintettel nekünk mindent ingyen adtak, annyi megjegyzéssel, hogy a tavalyihoz képest csupán két ezressel kell majd többet fizetnünk havonta. Ám ez ne rettentsen el tőlük, nyugtatgattak, hisz most már egy akkora összegről beszélhetünk, amelyért cserében nem kell majd újabb csatornákat elszenvednünk. Maradunk a kétezertizenkettesekkel, már ami a minőséget illeti, tehát néhány nézhetővel, illetve pár hallgathatóval is.

Egyedül lenni jó, de néha jobb a több

Levettem az egyik oldalamról a béllát, de felhelyeztem helyette több béllát.

Lehet, hogy valaki észre is vette.

Lehet, hogy valaki megsértődött, lehet, hogy valaki kiengesztelődött.

De biztosan nem a béllák. Mert nekik mindenhogyan jó, csak egyedül nem,

tömegben pedig a legjobb.

Nekem viszont egyedül.

A nőnek egyedül a legjobb levenni és feltenni.

Az egyedülit is, meg a tömeget is.

Életérzés

Amikor ki fog nőni az első szeg a fenekemen, tudni fogom, hogy rocker lettem.

Amikor a másik fenékféltekémen a második is kinő majd, azt is tudni fogom, hogy egyensúlyba kerültem önmagammal. Ez lesz életem abszolút imidzse.

Modern vers

Nem történt semmi ma

Csupán házbért kellett fizetni.
Előtte rendet tenni a konyhában.
Bevetni az ágyat.
Kitakarítani a fürdőszobát. 
Előkeresni a pénzt.
A legvégén kiszámolni, mennyi maradt.

Este mégis kitettem egy csikóst az oldalamra.
Lájkolták.
De maradjunk a tényeknél.

Megjelent a Századelő c. antológiában.

Tériszony

Kérem, kapcsolják be mentőöveiket, majd nézzenek ki az ablakon, hisz néhány másodperc múlva átrepülünk a Jászság Rómája felett.

Állati éhség

Semmi másra nem vágyok most jobban, mint egy bokorra tele málnával.

Hajnali 5 (öt, cinci, five) óra után ismét jelentést kellett tennem az őrnagynak. Épp ezért 10 (tíz, zece, ten) perccel korábban behívattam a delikvenst, és megpróbáltam felvenni a jegyzőkönyvet. A feladatot időben elvégeztem. Petárda-ügyben a gyanúsított magyar embert vétkesnek nem találtam, de nyilatkozata alapján megállapítottam, hogy kissé beszédhibás, ezért átirányítottam Mogyoródi Radiátor doktorhoz. A missziót ezennel bevégeztem.

- Csengőhangja?

- Lambada.

- Autómárkája?

- Suzuki.

- Szeme színe?

- Kék.

- Haja színe?

- Vörös.

- Szakálla?

- Nincs.

- Család- és keresztneve?

- Jusuf Mustafa.

- Nemzetisége?

- Magyar.

- Politikai állampolgársága?

- Liberális.

- Hol járt szilveszter éjszakáján?

- Bengáli táncházban voltam.

- Mit csinált ott?

- Kerestem?

- Mit?

- A csadoromat?

- Ismételje meg kérem: mit keresett a bengáli táncházban 2012. december 31-én, azaz szilveszter éjszakáján?

- Mit keresett a bengáli táncházban 2012. december 31-én, azaz szilveszter éjszakáján?

- A válaszát ismételje meg, uram!

- A csatomat.

- A csatját. Kérem, máskor nyissa ki jobban a száját, majdhogynem félreértettem. Ily módon nem tudom felvenni a jegyzőkönyvet. Érti? Itt nem babra megy a játék.

Értelmes újévi beszélgetés

- Nem láttad a poharamat?

- Nem. 

- Pedig itt volt.

- Na és?

- Te szoktál mosogatni.

- Két napja már kint sem voltam a konyhában.

- Hát nem mentél be dolgozni?

- Csak nem gondolod, hogy eltörtem?! Tudod jól, hogy nem szoktam poharakat törni.

- Pedig a tavaly eltörtél egyet mosogatás közben, mert kvázi siettél a munkába.

- Az a tavaly volt. Különben is, tegnap este mintha te mosogattál volna.

- Igen, de az a pohár már tegnapelőtt is hiányzott.

- Honnan tudod?

- Mert inni akartam belőle.

- Melyikből?

- A borosból.

- Á, szóval a boros poharat keresed.

- Azt hát.

- Tán csak nem volt itt a Jóska?

- (...)

- Szóval itt volt a Jóska. És borozgattatok... 

- (...)

- He? Borozgattatok?

- Khm, khm.

- Értem, nekem bezzeg nem szóltál. Sőt, alig vártad, hogy eltűnjek.

- De hát azt mondtad, be kell menned dolgozni.

- Hát persze, hogy azt mondtam, mert valamit kellett már csinálnom magammal, és reméltem, hogy majd elkísérsz. Aztán meg vissza. 

- Csak nem azt akarod kihozni az egészből, hogy a Jóska ellopta a poharat?

- A pohárról nem nyilatkozom, de a kedvenc ezüst kiskanalamat, amit még a nagyanyámtól örököltem, viszont lenyúlta, s te még csak észre sem vetted. Ha még emlékszel, a tavaly is zsebre vágott egyet.

Halas bejegyzés

Friss adat a Vásárcsarnokból:

az autóbusz-pályaudvar felőli standon az élő ponty kilója 1290 forint. A boltban 1750 szeletenként (vagy kilónként?).

Kedves Tiberisz, akkor megyünk, nem megyünk, kértek-e halat, mennyit? Ismerem Alajos igényeit, emlékszem, de akkor is: most mi legyen?

Hamza D. Ákosra emlékeztek*

A film és a zene jegyében
*ami a lapból kimaradt**

Ritka alkalom***** a mindenkori múzeumok életében, hogy időszakos kiállításaiknak megünnepelhetik egyéves évfordulóját. A Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria most ezt tette. A kismúzeum vasárnap délután**** a Malom Film-Színházba várta a magyar filmek és a kifinomult dzsessz kedvelőit.

A tárlat megnyitásának egyéves évfordulóján az 1944-ben forgatott Egy fiúnak a fele című Hamza-művet nézhették meg az érdeklődők a Malom Film-Színházban. Az alkotásról mindenképp tudni érdemes, hogy nem képezi Hamza művészetének csúcsát, és máig nem lehet tudni pontosan, miért emelte fel hangját a faji megkülönböztetés ellen egy olyan időszakban, amikor nem volt tanácsos ellenkezni a rendszerrel. 

Ráadásul Hamza ezzel a tettével pont azokkal fordult szembe, akiktől korábban szabad utat kapott hivatásának gyakorlásához. A film Mikszáth Kálmán egyik történetét dolgozza fel eléggé szabadon. Ez abból is kiderül, ha összehasonlítjuk Bolváry Géza 1924-es produkciójával, illetve a produkció történetével, amely úgyszintén Mikszáth Kálmán Egy fiúnak a fele című novelláját vette alapul. Hamza tehát csupán védőpajzsként használta fel Mikszáth nevét, így kísérelte meg becsempészni a hazai mozikba az ellenállási mozgalom ideológiáját. A korabeli cenzúra azonban szemfülesebbnek bizonyult, a film tiltólistára került. Az viszont nem felel meg a valóságnak, hogy igyekezetéért Hamzát bárki is üldözte volna Magyarországon. Sőt, a harcok elültével vezetői pozícióba került, különféle megbízásokat kapott. 

Visszatérve a vetítésre: a vásznon ezúttal is több olyan színészt láthatott a közönség, akivel Hamza szokásszerűen együtt dolgozott (Benkő Gyula, Danis Jenő, Hidassy Sándor, Ladomerszky Margit, Mihályi Ernő, Rajczy Lajos). Az operatőri feladatokat is az a Makay Árpád látta el, aki a Gyurkovics fiúkban (1940), a Bűnös vagyok (1941) című erkölcsdrámában, a Külvárosi őrszobában (1942) és a Szerelmes szívekben (1944), illetve jó pár nem Hamza-filmben keményen bizonyított. A kommunista hatalomátvételt követően Makay az Egyesült Államokban folytatta eredményes, kitartó és rendkívül termékeny munkásságát: főiskolákon oktatott és mozgóképes vállalatot alapított. 1991-ben tért haza, ezt követően életműdíjjal tüntették ki.

Ismerősként köszön vissza a stáblistáról Sőrés Imre neve is: az építész négy ízben öregbítette Hamza csapatának hírét, hisz az ő keze nyomát és elképzeléseit viselték magukon a Külvárosi őrszoba (1942), az Ördöglovas (1946) és az Ez történt Budapesten (1944) díszletei.

Megjegyzendő továbbá, hogy az Egy fiúnak a fele az egyetlen olyan hazai filmje Hamzának, amelynek kosztümjeit saját neje, Hamza Lehel Mária tervezte.

A félreértések elkerülése végett azt is feltétlenül el kell mondani, le kell írni, hogy a Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria azért tűzte műsorára az alkotást, mert havi bontásban eddig névadójának mindenik filmjét bemutatta, így erre a műre épp most**** került sor.

És bár volt, akit a produkció meghatott, a rendezvény fénypontját egyértelműen Szaniszló Richárd vibrafonművész koncertje jelentette. A muzsikus Hamza-produkciók zenéjét adta elő saját feldolgozásában, lebilincselő improvizációs technikával. Hangszeréből ugyanis olyan dallamokat csalt elő, amelyek hajlékonyságukkal sokat emeltek az 1940-es évek nem túl változatos melódiáin. Szaniszló Richárd a Palotásy János Zeneiskolában, Kecskés Istvánné osztályában kezdte meg tanulmányait. Nyolcadikos volt, amikor felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriumába, ahol az érettségi után főiskolai, majd egyetemi éveit töltötte. Nem csupán zenélt, hanem komponált is. A magyar dzsesszvilág olyan emblematikus figuráival muzsikált együtt, mint Szakcsi Lakatos Róbert, Cseke Gábor, Pusztai Csaba, Lakatos Pecek Géza, és olyan formációkban fordult meg, mint a Barcza Horváth József Trió, vagy a Bágyi Balázs Trió. A 2004. évi Nashville-i ISC-vetélkedőn bekerült a középdöntőbe, így a zsűriben helyet foglaló Pat Metheny és B.B. King is hallhatta játékát.

Az eseményt Deme Péter dr., a Pulszky Társaság történész-elnöke, illetve Szabó Tamás polgármester is megtisztelte jelenlétével. A magyarországi múzeumi dolgozók legnagyobb szakmai szervezetének vezetője köszöntőjében a kulturális értékek megőrzésének fontosságára hívta fel a figyelmet, és megállapította: Hamza D. Ákos feltáratlan életműve elmélyült művészettörténeti kutatásra vár, és megérdemli, hogy országszerte ismertté váljon.

A kiállítás 2013 novemberéig tekinthető meg a Gyöngyösi úti kismúzeumban, abban az ingatlanban, amelyben a Hamza-házaspár utolsó éveit töltötte.

**Rettenetesen hálás vagyok a helyi sajtó egy részének a teljesen elfogult és üzletiesen részrehajló tudósításokért. Bocsánat, a temérdek csúsztatásért, amelynek terjesztéséhez - pusztán tévedésből*** - bolondot csináltak saját magukból is. Ettől még a közmondás, miszerint a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, igaz marad.  

***Mert jóhiszeműen feltételezem, hogy csak tévedésből kérdezték meg a kirúgott igazgatót arról, hogy milyen programokat tervez 2013-ra.

****2012 novemberének első hétvégéjén 

*****helyi jellegzetesség

Karácsony utáni gondolatok

Nem biztos, hogy hosszú távon megtérül, ha karácsonykor a krisnások* babgulyással etetik a magyarországi éhezőket.

*nonprofit szervezet