„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2013. január 28., hétfő

A polgár találja fel magát, oldja meg, ha méltó kíván lenni önmagához, emberi mivoltához

Hajnali 6 óra, szombat (amúgy vasárnap lenne, amennyiben az ügyintézés vasárnap nem szünetelne). Ügyfél bekopogtat az ablakon, ügyintéző kinyitja az ablakot, kidugja a fejét. 

Ügyintéző: Mondja, kérem, mit óhajt?
Ügyfél: Jó reggelt, vásárolnék néhány jegyet, kedves hölgyem, nem tudom, elegendő-e a nálam lévő összeg. Hány férőhelyes a jármű?
Ügyintéző: Adja ide a pénzt, elegendő lesz. Attól függ, uram, milyen járműre gondol. Az állóhelyekkel együtt harminc.
Ügyfél: Harmincat kérnék, az összest az ablakhoz, a metróra. 
Ügyintéző: Tessék, itt a tíz jegy, a többiek majd állnak.

Ügyintéző ezután becsukja az ablakot, ügyfél pedig elgondolkodik azon, miként intézze el, hogy harminc út alkalmával foglalhasson majd helyet az ablaknál, és persze anélkül, hogy jegy nélkül legyen kénytelen felszállni a metrószerelvényre.

Nincsenek megjegyzések: